Leírás
A középkor költészeti hagyományait elvető, s a személyes jellegű, reneszánsz líra előfutárának tekinthető költő, korának nagy lázadója kalandos életutat futott be. A többször is börtönbe zárt, majd pedig halálra ítélt, ám a kötél elől száműzetéssel megmenekülő Villon világlátásának középpontjában a feudalizmus erkölcseivel való szembenállás és az éteri tisztaság égre tekintő imádata áll, amelyekhez szorosan kapcsolódik a zabolátlan életöröm és a kínzó bűntudat állandó váltakozásából fakadó meghasonlottság érzése. A szerelemről és a halálról szóló eruptív líra sorai ma is egy ellentéteken hányódó, ám a sorsával merészen szembenéző költő megindító vallomásaiként hatnak. Balladáinak nem ismerjük pontos keletkezési idejét, de mindegyik egy-egy korabeli élethelyzet művészi rögzítése. Költői tevékenységét már az iskolában, retorikai tanulmányai során megkezdte. Tízsoros és tíz szótagú, illetve nyolcsoros és nyolc szótagú balladákat írt, s hol a Szentírás egyes gondolatai, hol közmondások, hol pedig saját tapasztalatai nyomán verselte meg az elmúlás hangulatait, az ifjúság tüzét, Párizs tarka világát: szegényeket és gazdagokat, nyugtalan lelkének nyugalomvágyát. Bujdosásainak, a „kagylós” életének éveiben szerezte azokat a „bandanyelvű” balladákat, melyekben hasznos tanácsokkal inti óvatosságra gonosztevő társait, „bulák buliján bulizó” s „balhés murikra” bukó cimboráit. Testamentuma, a Nagy Testamentum több mint kétezer sora egész életének, keserves tapasztalatainak összefoglalása, valóságos költői számadás, nyolcsoros, nyolc szótagú strófákban. Az első negyven versszakban mindenekelőtt átkot szór a rabtartó orléáns-i püspökre, kifejezi háláját a szabadító király iránt, majd hol bánkódva, hol indulatosan, hol már-már lázadozva számot ad azokról az okokról, amelyek végül a rossz útra vezették. A halál rettenetével zárul le ez a rész, hogy azután régebben írt balladáinak beiktatásával, a következő negyven strófában újabb tűnődésekkel figyelmeztesse olvasóit az illanó élet fájdalmaira és örömeire. Csak a nyolcvanadik versszakban kezdi meg a végrendelkezés korabeli szabályai szerint való keresztvetést, s ezután a Kis Testamentum mintájára a hagyatkozást. Utolsó művei közül az Akasztottak Balladája, a Négysoros az emberi együttérzés igényét, s a bajokon győzedelmeskedő emberi szellem felmagasztulását hirdeti. Villon a középkor hagyományaiból reneszánsz jellegű személyes lírát teremtett.
Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, de főként József Attila fordításai, s Villon-ihletésű versei, továbbá Faludi György átköltése révén a magyar értelmiség tiltakozó irodalmi hősévé, a paraszti betyárok s a kispolgári Kakuk Marci atyafiává vált. Sok versét átültette Vas István is, de a teljes életművet a 60-as évek közepén Mészöly Dezső fordította le.
Paraméterek
| Sorozat | Európa Diákkönyvtár |
| Szerző | Villon, François |
| Cím | Villon összes versei |
| Kiadó | Európa Könyvkiadó |
| Kiadás éve | 2008 |
| Terjedelem | 200 oldal |
| Formátum | B/6, ragasztókötött |
| ISBN | 978 963 07 8540 2 |