Járszalag és aréna

A szerző – ahogy korábbi munkáiból következik – az oktatástörténeti jelenségek leírásánál mindenképpen „a konfliktusos paradigma” híve – legyen szó akár versengésben, akár kiszorításban vagy tilalomban, esetleg kontrollban és (a különbözőségek megőrzésében érdekeltek akarata ellenére történő) integrációban megjelenő konfliktusról. A társadalom oldaláról pedig a felekezeti csoportok közötti verseny feltételei meghatározásának kutatása jelenti a konfliktusos oktatáspolitikai paradigma használatát. (Azaz: soha nem egyszerűen az a kérdésünk, hogy hogyan növekszik az egyes felekezetekhez tartozók aránya az egyes iskolatípusokban, hanem az, hogy az oktatási szféra egyes aktorai – köztük maguk a felekezetek ill. felekezeties elköteleződésű társadalmi csoportok – hogyan reagáltak erre a kihívásra.) Ha kutatásunk címében szereplő másik fogalmat, tudniillik az „egyházat” nézzük, hasonlóképpen a konfliktusos paradigma hívének kell vallanunk magunkat. Először is mindenképpen le kell szögeznünk, hogy a munka egyáltalán nem foglalkozik a vallással. Tisztában vagyunk azzal, hogy az egyházról, egyházakról írni, anélkül, hogy – az öndefiníciójuk szerint legalábbis – legbelsőbb lényegükről, a vallásról írnánk, az önmagában választást jelent az egyes egyháztörténeti értelmezések között. A tétel ugyan fordítva nem áll – magyarán az egyházról szóló nézetek nem árulkodnak a szerző vallásról szóló nézeteiről, de e kérdésben sem szeretnénk az olvasót bizonytalanságban tartani. Eliade a vallási jelenségek „közös ősi, eredendő lényegét” megragadókat fenomenológusoknak nevezi, azokat pedig, „akik szerint a vallás kizárólag történeti jelenség”, historikusoknak. A francia–amerikai fenomenológus, Ricoeur egyértelműen kétféle interpretáló magatartást különböztet meg, a hermeneutikus megértőt, és a „gyanakvás iskoláját”, akik kritikusok, redukcionisták és demisztifikálásra törekvők. (Eliade: 317) A szerző nem tagadja, hogy mindkét csoportosítás szerint inkább a második csoporthoz érzi magát közelebb, különösen, ha a „gyanakvók” eredeti listáját, melyen Marx és Freud egyaránt rajta van, a vallásszociológia-történet tanúsága szerint még Weberrel, Mannheimmel s más tudásszociológusokkal is kiegészíthetjük.

A kötet tárgya – és különösen időhatárai – szempontjából az egyházak „éppolyan” iskolafenntartók, mint az állam, a községek és a magánosok, „éppolyan” befolyásolói az oktatáspolitikának, az iskolai nevelésnek, mint a társadalom más csoportjai.

Írta: Nagy Péter Tibor