Gyűjtemények, kották
A Virágos sorozat első két füzete 1952-ben, ill. 1957-ben jelent meg, Bárdos Lajos szerkesztésében; majd a sorozat kiváló szakemberek – mint Rajeczky Benjamin, Deák Bárdos György, Mathia Károly és mások – közreműködésével másfél évtizeden belül 10 kötetesre bővült.
A kiadvány etűdanyaga az alapfokú zeneiskolák oboás növendékei számára készült, akik már eljutottak a Hinke Oboaiskolában szereplő skálaetűdökig.
A ,,333” szerény kezdete lett egy tekintélyes pedagógiai irodalomnak. Sokan belőle tanultak meg kottát olvasni. Mert nincs jobb gyakorlat, mint írásban, majd élőszóban áttenni kottát betűre és viszont. Ennek megkönnyítésére készült a jelen kiadás.
A kötet válogatott etűdanyagát a zeneiskolák alapfokú osztályainak utolsó évfolyamain tanuló oboás növendékeknek ajánljuk, akik már elvégezték a Hinke Oboaiskolát, valamint Munia 33 etűdjét.
A kötet szerzője, a kiváló magyar barokkfuvola- és furulya-játékos, Bali János nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy útmutatást adjon a tanácstalan furulyásoknak a rendkívül izgalmas és nem könnyen megválaszolható kérdésben: Hogyan „kell” a barokk darabokat díszíteni?
Az Altfurulya-iskola első része: a furulya alapfogásainak bevezetése, artikulációs ajánlásokkal. A második rész 117 napi gyakorlatot tartalmaz: részletek elsősorban barokk szerzők prelűdjeiből ás egyéb műveiből. Az „A” melléklet: olvasógyakorlatok ABC-s névvel, ‘f” alapú furulyákra, „B” melléklet: „zongora” kíséretek.
Az Altfurulya-kaleidoszkóp anyaga a furulyatanulás kezdeti 1-2 évét követően felöleli az alapfokú tanulmányok teljes időszakát.
Az Altfurulya-kaleidoszkóp anyaga a furulyatanulás kezdeti 1-2 évét követően felöleli az alapfokú tanulmányok teljes időszakát.
Az Altfurulya-kaleidoszkóp anyaga a furulyatanulás kezdeti 1-2 évét követően felöleli az alapfokú tanulmányok teljes időszakát.
Ez a dalgyűjtemény a Waldorf iskolák tantervét és az e mögött húzódó gyermekfejlődési képet követi óvodától középiskoláig. A példatárat egy bevezető írás egészíti ki, amely alapvető kérdésekre keres válaszokat, melyeket ritkán vagy egyáltalán nem teszünk fel, mikor a gyerekekkel énekelünk, illetve ha az éneklésre, mint pedagógiai eszközre gondolunk.
A 2000-ben közreadott „Kánonszonáták”, „Körkánon” és az opus-jelzés nélküli „Hat szonáta” után (három tételesek, „modern stílusban”) ezzel a kiadványunkkal teljessé vált Georg Philipp Telemann (1681–1767) furulyaduóinak hazai kiadása. A kötet közel másfél órányi, szépségben, humorban, ötletekben, játékosságban bővelkedő játszani valót kínál.
A szövegkönyv, a cselekmény menetének előre történő gondos áttanulmányozása lehetővé teszi a maradéktalan műélvezetet a színházban, nem kell a feliratok silabizálásával foglalkozni, megosztván a figyelmet szöveg és cselekmény közt oly módon, hogy tekintetünket állandóan a színpad fölé emeljük.
A rendszerváltás után két erdélyi kutató, Seres András és Szabó Csaba munkájaként jelent meg a Csángómagyar daloskönyv című monumentális kötet, amely 390 moldvai magyar népdalt tartalmaz. A Hagyományok Háza a hasonmás kiadást a mai igényeknek megfelelően hangzó DVD-ROM-melléklettel egészítette ki.
Liszt Ferenc (1811-1886) mindig magyarnak vallotta magát, ugyanakkor életműve jelentős részét képező daltermése szinte kivétel nélkül idegen nyelvű irodalmi alkotásokra épült.
A hagyományokban gazdag, sokarcú Rábaköznek azokat a vonásait szeretné felvillantani ez a több mint 400 dalt tartalmazó gyűjtemény, melyeket dalolása közben mutat. Mert dalolt, és ma is dalol ez a vidék. S ha ezt a részét elvennék életéből, csonkán állna előttünk.