Világtörténelem
Az indiai exegézis iránti érdeklődés nem új jelenség, a 16. század óta több próbálkozás történt a Biblia indiai szemszögből való feldolgozására. A kötet először röviden összefoglalja az erre vonatkozó múltbeli próbálkozásokat, majd integrált és holisztikus indiai megközelítést mutat be.
Ez a kötet nem szokványos görög művészettörténet. Jóllehet szerzője is kronologikus rendben haladva és illusztrációk segítségével ad áttekintést az ókori görög művészet főbb korszakairól, a legújabb tudományos eredményekből kiindulva tömören összefoglalja mindazt, amit több évtizedes saját kutatásai alapján érdemesnek tart elmondani a görög művészet lényegéről, mindvégig hangsúlyozva annak társadalom- és vallástörténeti összefüggéseit.
A Harmadik Birodalom kultúrája felülről irányított tömegkultúra volt, amelyben a radikális nacionalista víziók és látványos tömegrendezvények mellett jól megfértek a klasszikus koncertek és a populáris filmvígjátékok. Épp a többség ízléséhez való igazodás, a polgári kultúra látszólagos kontinuitása volt az, ami nagymértékben fokozta a rezsim elfogadottságát.
A Buda visszafoglalásával világraszóló győzelmet arató Lotaringiai Károly herceg emlékét jobbára a felejtés homálya fedi nemcsak Magyarországon, hanem szülőhazájában, Franciaországban, és választott hazájában, a mai Ausztriában is. Legelterjedtebb ragadványneve a „hercegség nélküli herceg” volt, amely jól jellemzi az örökségétől megfosztott lotaringiai uralkodó ambivalens helyzetét.
A könyv segítségével átfogó képet kaphatunk a modern Japánban még mindig erősen jelen lévő, ugyanakkor egyre halványuló hagyományos értékekről, attitűdökről, viselkedési mintázatokról és kommunikációs stílusokról, amelyek alapján egy, a földrajzi adottságai által erősen meghatározott, egyszerre tradicionális és modern kultúra és társadalom képe rajzolódik ki.
Most a koronavírus terjed, régen pestis, himlő pusztított: az emberiséget időről időre járványok tizedelték, és ilyenkor a kór mellett az emberi gyarlósággal, tudatlansággal, félelemmel, összeesküvés-elméletekkel is meg kellett küzdeni.
Már több mint fél évszázada a kereszténység súlypontja a déli féltekére került. Kína ebből a fordulatból kimaradni látszott. A Kínai Népköztársaság az 1970-es évek közepén bejelentette, hogy a vallás Kínában megszűnt. A Reform és nyitás politikája azonban 1979 után túlélő hívőket talált, s ettől kezdve a – főleg a „protestáns”, azaz nem katolikus és nem ortodox – kereszténység hihetetlen fejlődésnek indult...
A kínai észjárás rámutat Kína azon tradicionális értékeire és viselkedési normáira, amelyek továbbra is fontos szerepet játszanak a kínaiak üzleti életében és társadalmi viszonyaiban, mindemellett ismertet olyan kulcsfontosságú területeket, amelyek a nyugati kultúráknak és a piacgazdaságnak köszönhetően átalakultak.
Ez a néhány tanulmány, amely a régi kínai történelem és kultúra különféle problémáit hivatott megvilágítani, egyetemi hallgatóknak készült eredetileg; a régi Kínával való megismerkedéshez, más-más célra született írások gyűjteménye volt.
A sorozat első kötete időutazásra invitálja a tanulókat, a téma iránt érdeklődő olvasókat a klasszikus görög világba.
Boyé Lafayette De Mente nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy egy könyvben összefoglalja a koreai kultúra sajátosságait. A szerző A koreai észjárás című könyvének egy igen különös tagolást választott. A mű nem részekre vagy fejezetekre oszlik, hanem címszavakra, egy-egy koreai kifejezésre.
Wojtilla Gyula, a szegedi egyetem Ókortörténeti Tanszékének indológus tanszékvezető professzora, kötete kettős feladatot teljesít, egyrészt kézikönyvként szolgál az érdeklődőknek, másrészt az egyetemi oktatásban nélkülözhetetlen tankönyvként szolgál.
Nagyon sok könyv született már a nemzetiszocialisták hatalomban eltöltött éveiről, a rendszerről és az ideológiáról, mégis keveset értettünk meg abból, hogy mi motiválta Hitlert és követőit céljaik fanatikus véghezvitelében. A szokásos történészi gyakorlattól eltérően jelen kötet nem a náci rendszer működését és a politikai motivációkat elemzi, hanem azokat a lélektani folyamatokat, amelyek a történeti kutatásban eddig kevésbé kaptak figyelmet.
A Miért más Románia? című nagyesszé vitathatatlan közönségsikere után Lucian Boia újból jelentkezik ugyanebben a műfajban, és megközelítésében, illetve témaválasztásában egyaránt izgalmas munkát ajánl figyelmünkbe. A Bukaresti Egyetem professzora megőrzi eddigi státusát, és a mérsékelt alapállású megfigyelő rációra támaszkodó alaphelyzetéből nyújt látszólag könnyen felhasználható értelmezési keretet a nyugati (európai) civilizáció hanyatlásának folyamatához.
Rhamnoszi Antiphón a perzsa háborúk korában született, és élete egészen a demokrácia négyszázak által történt megdöntéséig tartott, melyben, úgy tűnik, tevékeny szerepet vállalt. A négyszázak bukása után hazaárulásért feljelentették, elítélték, és miután az árulóknak kijáró büntetéssel sújtották, temetetlenül kivették, és leszármazottaival együtt jogfosztottá nyilvánították.
Lucian Boia professzor könyve szellemes összefoglalója a romániai szocializmus évtizedeinek: miközben arra a kérdésre keresi a választ, hogy melyek a román kommunizmus sajátos megkülönböztető jegyei, arról is beszél, hogyan alakult ki az a világ, amelyben ma élünk.
A szerző a tőle megszokott távolságtartással és objektivitással közelít az utóbbi évszázad román történetírását meghatározó témákhoz: román nemzet és nemzetállam, kisebbségek, az ország jövője. A történész legmeglepőbb, de egyben megalapozott állítása Románia lehetséges jövőjével kapcsolatos.
Neagu Djuvara, a bojár családból származó jogász, diplomata és történész a román történetírás ma közel százesztendős fenegyereke. Legnépszerűbb kötete, A románok rövid története tizenegy kiadást ért meg román nyelven, és valóságos fordulatot jelentett az 1989 utáni román történetírásban.
Mi is az a sintó? Erre a kérdésre a rövid válasz az, hogy Japán unikális, ősi vallása. A hosszabb válasz egy sokkal összetettebb hiedelemvilág sokarcú tárgyi, spirituális és ideológiai halmazára világít rá.
A spanyol történelem és filmtörténet meghatározó periódusáról, a Franco-korszak mozijáról írt aprólékosan kidolgozott, informatív könyvet dr. Lénárt András, az SZTE Hispanisztikai Tanszékének munkatársa.
A 10. században élt Widukindus Corbeius (németes nevén Widukind von Corvey) bencés szerzetes volt. Egyetlen ránk maradt műve A szász történet három könyve. A középkori latin nyelvű krónika teljes szövege most olvasható először magyarul.