Kétnyelvű kiadványok
Lope de Vega, a spanyol nemzeti dráma megteremtője volt az első a spanyol irodalomban, aki nagy szonettgyűjteményt tett közzé. Szonettjeinek, akárcsak egész életművének legfőbb ihletője viharos szerelmi élete.
A kötet egy spanyol-magyar kétnyelvű irodalomkönyv; válogatás hat-hat spanyol és latin-amerikai, huszadik századi író elbeszéléseiből. Az elbeszéléseket minden író esetében rövid spanyol nyelvű életrajz előzi meg.
Kötetünk egyszerre készült a spanyol nyelvet tanulók, valamint a spanyol nyelvű költészet szerelmesei számára. Hat huszadik századi spanyol és latin-amerikai klasszikus költő verseit gyűjti egybe spanyolul és magyar műfordításban.
A balga dáma, Lope de Vega egyik legnépszerűbb színműve, mindezidáig ismeretlen volt nálunk, pedig a spanyol színházak a darab 1613-as bemutatója óta mindmáig repertoárjukon tartják.
A válogatás Alfred de Vigny tíz költeményét tartalmazta. Múlt századi és két évvel ezelőtti fordítás egyaránt található a könyvben, bizonyságául annak, hogy Alfred de Vigny folyamatosan a látókörünkben van.
A könyvben található művek: Meyer: Hutten végnapjai; Goethe: Hermann és Dorothea. A Hutten végnapjai és a Hermann és Dorothea két különböző korban játszódó, más-más időben és versformában íródott epikai mű, melynek egyvalami képezi közös nevezőjét: a hűség.
A régi kínaiak a bornak nem csupán a búfeledtetés szerepét tulajdonították, hanem... a taoizmus és a buddhizmus hatására úgy gondolták, a borivás kiragadja őket a világ mocskából egy jobb világba.
Marivaux (1688-1763) személye és életműve szinte teljesen ismeretlen a magyar nagyközönség előtt. Pedig Beaumarchais mellett a 18. századi francia irodalom legkiválóbb színpadi szerzője volt.
Válogatásunk a legkiemelkedőbb és a legjellegzetesebb okszitán elbeszéléseket öleli fel, amelyeket először olvashat magyar fordításban a középkor különleges szellemisége és irodalma iránt érdeklődő olvasóközönség.
A Pellában született Poszeidipposz (kb. 310-240 Kr. e.) egyike volt a hellenisztikus görög költészet legnagyobb epigramma-, ill. elégiaíróinak. Az olvasó most a teljes Poszeidipposzt kapja görögül és magyar műfordításban, alapvető magyarázatokkal.
Kétnyelvű kötetünk anyagának fele a jól ismert Puskin-versek közül való, de ezeket mind új fordításban közöljük. Tizenkilenc vers pedig mostanában, az elmúlt bő évtized során jelent csak meg magyarul.
Az Aminta a pásztorjáték európai modellje volt évszázadokon át, a Szerelmes versek pedig a reneszánsz (petrarkista) olasz líra hattyúdalát jelentik, s egyik legmagasabb ormát is.
José Martí hat évvel halála előtt, New Yorkban, miközben hazája függetlenségi háborúját készítette elő, havilapot szerkesztett és írt Aranykor címen a latin-amerikai gyerekeknek. A belőle készült válogatás születése 155. évfordulójának évében jelenik meg.
Arany János 1846-ban ismerkedett meg közelebbről Aristophanés művészetével. A szöveggel eleinte nehezen boldogult, de közben kedvet kapott hozzá, hogy kipróbálja, hogyan tudná magyarra átültetni a szójátékai és neologizmusai miatt nyelvi szempontból különösen nagy kihívást jelentő görög szövegeket. A jegyzetelt kritikai kiadás három Aristophanés-komédia (A Lovagok, A Felhők, A Darázsok) szövegét tartalmazza az eredeti görög szövegekkel együtt.
A kötet négy dráma Arany János által fordított szövegét tartalmazza az eredeti görög szöveggel párhuzamosan: A Béke; Az Achaernaebeliek; A Madarak és A Békák szövegét.
Richard Volkmann a 19. század egyik legjobb sebésze volt, tudományos publikációi mellett azonban Richard Leander írói néven szépirodalmi műveket is alkotott. Most a német szerző tizenhét gyönyörű meséjét nyújtjuk át az olvasónak.
Giosue Carducci (1835-1907) – az olasz irodalom utolsó, a szó minden értelmében „klasszikus” költője – legklasszikusabb verseskötetének, a Barbár ódáknak (Odí barbare) első teljes magyar fordítása ez a könyv.
Liszt Ferenc (1811-1886) mindig magyarnak vallotta magát, ugyanakkor életműve jelentős részét képező daltermése szinte kivétel nélkül idegen nyelvű irodalmi alkotásokra épült.
