Quevedo, Francisco de
Francisco Gómez de Quevedo y Villegas (Madrid, 1580. szeptember 14. – Villanueva de los Infantes, 1645. szeptember 8.) a spanyol irodalmi aranykor sokszínű alakja és a spanyol nyelv eredeti művésze volt. Nevéhez fűződik a pikareszk műfaj egyik csúcsa, az 1626-ban írt Historia de la vida del Buscón llamado don Pablos (Egy Don Pablos nevezetű csavargó élettörténete). Tolla igencsak élesen csapott le ellenfeleire, több szatirikus művet is alkotott, mint például a La cuna latiniparla (A latinul beszélő bölcső) és a Góngora-féle culteranizmus ellen írt Aguja de navegar cultos (Iránytű a kulturált hajózáshoz). Politikai természetű írása a Vida de Marco Bruto és a Política de Dios, gobierno de Cristo (Isten politikája, Krisztus kormányzása, 1626). Filozófiai munkásságára példa a Providencia de Dios (Isteni gondviselés, 1641), esztétikai szempontból jelentős műve a Los sueños (Álmok, 1627). Éles szemű megfigyelője volt kora társadalmának, melyet Álmok című művében – Dante nyomán – a pokol víziójában ábrázolt.
Francisco de Quevedo a spanyol barokk legnagyobbjai közül való, és egyúttal a világirodalom híres szatirikusainak rokona.
Francisco de Quevedo verseivel önálló kötetben először találkozhat a hazai olvasóközönség. Szonettjei a klasszikus spanyol költészet legnagyobb alkotásai közé tartoznak.