Ariosto, Ludovico
Ludovico Ariosto (Reggio Emilia, 1474. szeptember 8. – Ferrara, 1533. július 6.) a XVI. század legnagyobb olasz költője volt: a cinquecento Dantéja – ahogy a kritika nevezi. Hatása óriási volt, bár követője nem akadt. A 16. században 154 kiadása volt, 1600 és 1679 közt már csupán 31, 1679 és 1713 közt nem is adták ki. A felvilágosodás, majd a romantika hozta meg újra Ariosto megbecsülését – leginkább főművéért az Orlando furioso (Az eszeveszett Orlando) című munkájáét – amely megbecsülés azóta is tart. Az Orlando furioso hatása érezhető Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzában, Arany János pedig a Toldi szerelme című munkájában egyes motívumokat kölcsönöz tőle.
A klasszikus alkotások és a szakirodalom alapos és széleskörű ismerete alapján megírt, információkban és dokumentumokban bővelkedő, olvasmányos stílusú kötet hiteles és színes képet ad Ariosto koráról, életéről, egyéniségéről, műveiről.
Ludovico Ariosto (1474–1533) a XVI. század legnagyobb olasz költője: a cinquecento Dantéja – ahogy a kritika nevezi. Főműve, Az eszeveszett Orlando mellett lírája nem kevésbé értékes része életművének, ahogy Arany Jánosnak epikája mellett balladái és Őszikéi.
Az olasz irodalomban Ariosto volt a szatíraműfaj megteremtője és egyik legjelesebb képviselője. Hét fiktív levél formában írott verséből nem csak életének, költői és közéleti pályafutásának fontos eseményeiről kapunk hiteles élményszerű képet, hanem az udvari ember és udvari költő gyakran keserves, ellentmondásos helyzetéről is.