Iskolapszichológia–sorozat
Az iskolapszichológia a pszichológiának az az ága, amely az iskola által felvetett problémákra keres megoldást. Ide tartoznak a diákok tanulási nehézségei, viselkedési problémái, a szervezeten belüli nézeteltérések, a tanulási-, tanítási módszerek fejlesztése, a tanácsadás és az együttműködés elősegítése. Az iskolapszichológia az alkalmazott pszichológia azon szakterülete, amely nem csak leírja a diszfunkciót, hanem igyekszik feltérképezni a kialakulási hátterét, valamint megoldást keres a problémákra is. Az iskolapszichológia feladata a megfelelő pszichológiai környezet biztosítása a diákok és az oktatók számára, amely alapvető feltétele a hatékony ismeretátadásnak és -elsajátításnak.
Nemcsak a konzultáció, de az ismeretátadás szintjén is vannak feladatai az iskolapszichológusnak. Gyakorlati munkája során esetenként a motiváció fogalom gondolatkörével is szembesül. (Iskolapszichológia 16.)
Az iskola szervezeti céljai közé tartozik, hogy hatékony legyen az ismeretátadás, az ismeretek feldolgozásának folyamata. Kötetünk a tanulási stílusokról nyújt áttekintést. (Iskolapszichológia 2.)
Az iskolapszichológus a korszerű lélektani ismereteket szeretné integrálni az iskolák működésébe – élményszerűen és minél nagyobb hatásfokkal. Ezzel összhangban kezd kirajzolódni, hogy az iskolapszichológus legalkalmasabb és legfőbb tevékenységi köre a tanárokkal folytatott konzultáció vagy tanácsadó megbeszélés. (Iskolapszichológia 10.)
Az iskola pszichológiai kultúrájának növelése az oktatásügy fontos, és felismert feladata. A nevelési intézményektől azt várja el a társadalom, hogy a művelődési hátrányok kompenzálásának szem előtt tartásával oldják meg a kultúra átadását... (Iskolapszichológia 1.)
A különböző csoportokban szerzett tapasztalatainkat átvisszük más élethelyzeteinkre, más csoportokra. Alapmodellt jelent a családi helyzet, később az iskolai és munkahelyi csoportok. A csoportmódszer tehát ennek a spontán lejátszódó folyamatnak a későbbi felismerése és alkalmazása a társadalmi élet különböző területein. (Iskolapszichológia 8.)
Az iskola fő elvárása az iskolapszichológussal szemben, hogy az ún. „problémás gyerek” gondját a vállára vegye, ezzel könnyítve a pedagógus helyzetén, tehermentesítve őt. S természetesen: jól alkalmazkodó, s viszonylag jól tanuló gyermeket szeretne rövidesen látni. (Iskolapszichológia 13.)
Az iskolarendszerek által meghatározott életkorban a pálya- és iskolaválasztás mindenki számára problémaként jelentkezik. A pályaválasztás előkészítését már 6. osztálytól kezdeményező osztályfőnökök joggal várnak módszertani segítséget. (Iskolapszichológia 22.)
Napjaink hazai közoktatásában az ismeretek növelésével szemben a gyermekek alapképességeinek fejlesztésére helyeződik át a hangsúly. A kiadvány célja a tanulási képességek témakör szemléleti keretének és a fejlesztés lehetőségeinek, konkrét gyakorlati alkalmazásának bemutatása. (Iskolapszichológia 30.)
Az iskolában a tanulás az a kulcsfontosságú tevékenység, mely forrása és alakítója az interperszonális kapcsolatok szerveződésének, realizálási területe a pedagógus és a gyermek együttműködésének. A tanulás eredményessége szemléletes mutatója az iskola munkájának. Érthető tehát, hogy a tanulás sikere közös érdeke és célja mind a pedagógusnak, mind az iskolás gyermekeknek.
Bácskai Júlia itt következő írása megkapó őszinteséggel meséli el saját élményeit, történeteit, amelyeket átélt – ő mint ember, aki pszichológus (is) egy adott szociális térben. (Iskolapszichológia 15.)
Az iskolapszichológus munkája során főként tanulási és magatartási problémákkal jellemezhető gyerekekkel kerül kapcsolatba, az ezekkel való foglalkozáshoz kér tőle segítséget a pedagógus. (Iskolapszichológia 9.)
Az iskolai kommunikáció elemzésének legfőbb célja, hogy támpontokat nyújtson az iskolapszichológusnak tanácsadói és konzultációs tevékenysége megvalósításához. (Iskolapszichológia 7.)
Az „önismereti” csoport elnevezés elhatárolást jelent. Mindenféle csoportos fejlesztés hatással van az önismeretre, különösen, ha tudatosításra is kerül a haladás. (Iskolapszichológia 19.)
A mindennapok pedagógiájának (egyik) nagy kihívása: a serdülők nevelésének/oktatásának nehézségei. Kiváló pedagógusok tapasztalják a serdülők „furcsaságait”: „beszól az órán”, „nem tanul”, „hazudik”, „késik” stb. Mit lehet tenni? Milyen módszereket lehet követni, melyek nem ártanak, hanem építenek? (Iskolapszichológia 31.)
Ma már egyre több szakmai tapasztalat gyűlik arról, hogy a különféle civilizációs ártalmak okozta tanulási-értelmi, beilleszkedési és magatartási problémák előjelei már az óvodás korban láthatóvá válnak. (Iskolapszichológia 28.)
A fejlesztés kezdetben pszichológus-pedagógus kettős vezetésével működik, megfelelő körülmények esetén a pszichológus később csak a „tanácsadó” szakember, a „szupervizor” szerepében dolgozik, és a fejlesztés egyértelműen a kiképzett pedagógus feladata, hatásköre. (Iskolapszichológia 5.)