Társadalom és oktatás–sorozat
Hrubos Ildikó a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen végzett 1965-ben, ahova – a KSH-t és a Buváti-t útbaejtve már négy év múlva vissza is érkezett, hogy tanársegéd legyen, majd azután ehhez az intézményhez mindvégig hűséges maradjon, 1997-ben professzorságot nyerve.
Talán meglepő a könyv címe, amely aranykornak nevezi a hazai felsőoktatás 1990–2010 közötti periódusát. Pedig ez az időszak a magyar felsőoktatás európaivá válásának, kiterjedésének, intézményrendszere kiszélesedésének két évtizede, amelyet – ugyan a drasztikusan növekvő hallgatólétszámmal messze nem lépést tartva, de – bővülő források is jellemeznek.
Bíró Zsuzsanna Hanna az 1895 és 1945 közötti német szakos bölcsészek rekrutációs bázisáról, nemi, vallási, nemzetiségi összetételéről, származási helyéről, apjuk iskolázottságáról s tanulmányi előmenetelükről értekezik új, revelatív, máskor vitára késztető, de mindig megalapozottan, árnyaltan kifejtett mondanivalójú kötetében.
A könyv célja, hogy átfogó képet adjon a csehszlovákiai magyar elitről, azon belül elsősorban a pedagógusokról a prozopográfia módszerével. A pedagóguselitet a korszak folyamatosan változó oktatáspolitikai és pedagógusképzési irányelveinek függvényében vizsgálja.
Az ország lakosságának vertikális képzési szerkezete meglehetősen torz, amely a 2010-től regnáló oktatáspolitika nyomán még tovább deformálódik. Még tovább szélesedik azon középfokú rétegek aránya, akiknek át- és továbbképzése az alapképzettség hiányosságai miatt szinte lehetetlen...
Ez a könyv az emberi erőforrások helyzetéről igyekszik – a terjedelme miatt nem teljes, inkább mozaikos – képet adni a 21. század közepe felé haladva. Három része – és ezen belül a bevezetésen és befejezésen kívül tizenegy fejezete – ennek a kérdésnek különböző aspektusait elemzi.
A világ népességének átlagos iskolázottsága az 1950. évi 3,71 évről az ezredfordulóra nagyjából kétszeresére, 7,38 évre növekedett, ma 2020-ban 8,80 év, s 2050-re várhatóan 10,6 évre, az 1950-esnek majdnem háromszorosára emelkedik. Talán az iskolázottság növekedése hozta el a hosszú békét. Vagy ha nem is közvetlenül az hozta el, talán van köze ahhoz. Ebből az aspektusból sem véletlen tehát, hogy a 20. század közepétől iskolázottsági verseny zajlik a világon.
A mozaik a 2010–2018 közötti ciklus oktatásáról, tudományáról és oktatáspolitikájáról ad jórészt tudományosan megalapozott képet, mostanság divatos szóval evidence-based elemzést, bemutatva annak mind történelmi, mind nemzetközi hátterét, kisebb részben, egy rövidke fejezet erejéig a szerző személyes véleményét is felvillantva.