Korczak–életműsorozat
Janusz Korczakot, a lengyel közgondolkodásban kitüntetett helyet elfoglaló 20. századi személyiséget Magyarországon sokan ismerik, azonban – sajnálatos módon – még többek számára ismeretlen a lengyel orvos, pedagógus, gyermekvédő, aki orvosi diplomát szerzett és gyermekorvosként praktizált, ugyanakkor életrajzírói gyógypedagógusként, pszichopedagógusként, reformpedagógusként, gyermekvédelmi szakemberként, valamint íróként egyaránt emlegetik.
Janusz Korczak filozófiai megközelítésű és praktikus megállapításai örökérvényűek, kérdez, kételkedik, kérdések feltevésére biztat, és tudományos igényű kíváncsiságra készteti olvasóit. Értőn kapcsolja össze a kognitív és az affektív világot a gyermekek viselkedésének megértésére irányuló igyekezetében és ellátásuk során.
Janusz Korczak fiktív emlékiratát – mely először jelenik meg magyarul – 1907-ben írta. Öt évvel később, amikor az árvaházat megnyitotta, mérlegre tette mindazt, amit ebben a szövegben összefoglalt. Csakhogy az korántsem egy pedagógiai program. Az emberi lét összes aspektusa meghívást kap ebben a magával ragadó, egyszerűségében is pazar nyelvezetű, szikrázóan indulatos, ugyanakkor könyörtelenül logikus, tehát minden módon húsbavágó okfejtésben. Mondhatnánk, hogy az olvasó megtalál benne mindent, amit Korczak a gyereknevelésről gondolt.
Bár a szerző a tanulmánysorát elsősorban az anyáknak szánta, mégis azt kell hangsúlyoznunk, hogy a kötet ennél lényegesen mélyebb, többekhez, szakmákhoz szól. Mindenkinek meg kell ismernie a „szeretet módszereit”, aki hivatásánál fogva vagy érdeklődése okán a gyerekekhez közel kíván kerülni, legyen az pedagógus, orvos, dajka, bíró és elsősorban szülő. A csecsemők, a kisgyermekek világában való biztos jelenlét, tudatos magatartás ma is, mint a kötet megszületésének idején, elengedhetetlen.
Janusz Korczakról, a lengyel gyermekirodalom klasszikusáról, egy eredeti nevelési rendszer megalkotójáról, olyan pedagógiai művek szerzőjéről, amelyek ma is időszerűek, bántóan kevesen (és keveset) tudnak ma Magyarországon. Joanna Olczak-Ronikier kronologikus szerkezetű monográfiája nem csak az írót, a pedagógust és – elsősorban – az EMBERT, de Lengyelország történelmének egy részét is bemutatja az olvasónak.
Janusz Korczak 1898 és 1912 között született publicisztikái és tanmeséi az értő és tiszteletteljes gyermeknevelésről, a felnőtté válás nehézségéről, a felnőttkor tudatos, felelős, ugyanakkor együtt érző megélésének fontosságáról, a szegénységben élők tanításának, képzésének rendkívüli szükségességéről és nem utolsó sorban a higiénia nélkülözhetetlenségéről mesélnek. Röviden, közérthetően és még mindig a mának.