Orvosi nyelv
A gyógyításban dolgozó szakemberek, az orvostan-, gyógyszerész- és fogorvostan-hallgatók, valamint az egészségügyi főiskolák diákjai, valamint a szakfordítók és a gyógyászati árucikkek, segédeszközök, gyógyszerkészítmények előállításában és kereskedelmében részt vevők számára segítenek eligazodni az orvosi latin kifejezések között az orvosi latin nyelvkönyvek. A magyar orvosok közösségét az anyanyelv, a magyar orvosi szaknyelv kapcsolja össze, a magyar orvostudomány nem létezhet magyar orvosi nyelv nélkül. Az orvosi etimológiai szótárak az orvosi szaknyelv szavainak eredetét tárják fel. A hatékony gyógyításnak pedig nélkülözhetetlen eleme a megfelelő kommunikáció, mert ez teszi lehetővé, hogy az orvos megismerje a diagnózist megalapozó információkat és hogy a beteg megfelelően együttműködjön az orvossal.
Az európai orvoslás görög „anyanyelve”, évszázados kitérők után, a XI–XIV. században latinná formálódott, két-háromszáz évvel megelőzve más tudományokat...
A magyar orvosi nyelv a magyar nyelv ikertestvére. Együtt születtek, hiszen legelső szavaink között az egészséggel kapcsolatosak is megjelentek. Az ikertestvérek csecsemőkora és cseperedése is azonos úton járt, az orvosi nyelv szaknyelvvé alakulása csak az orvoslás mesterséggé válásával jött létre, úgy hat–hétszáz évvel ezelőtt. A kötet is ezt az időszakot igyekszik feltárni a teljesség igénye nélkül.
A kötet célja, hogy támpontokat nyújtson azoknak a szakembereknek, akik törekednek arra, hogy hatékonyabban működjenek, amikor pácienseikkel, azok családjával vagy éppen a kollégáikkal kommunikálnak.
A tankönyv fő célja, hogy megkönnyítse az angol nyelvű oktatásban részt vevő nyelvtanulóknak a magyar szaknyelvi alapismeretek elsajátítását. A könyv végén egy összesített magyar-angol szólista is található. A tananyagot színes képek teszik még érdekesebbé és szemléletesebbé.
Jelen könyv célja, hogy – összefogva a gyógyszerészi gyakorlat különböző területein dolgozó munkatársakkal és a társszakmák képviselőivel (orvosok, pszichológusok) – kiterjesszük a gyógyszerészi kompetenciákat a megfelelő terápiás kapcsolathoz elengedhetetlen készség és tudás tekintetében.
A kötet olyan eseteket sorol, ahol valamilyen sajátos körülmény nehezítette a pácienssel való kontaktusfelvételt: a beteg agitált, ellenséges, vádaskodó, követelődző, vagy épp nem uralja tudatát. Ezeket a helyzeteket megfelelő kommunikációs stratégiák alkalmazásával megoldhatjuk.
Ez a könyv az ápolóhallgatóknak szól, akik az tanulják, hogyan lehet segítő kapcsolat keretében eredményesen kommunikálni. Bepillantást kaphatnak a betegekkel és a munkatársakkal folytatott interakció humanisztikus megközelítésmódjába.
Ez a modultankönyv az egészségügyi szakképzésben úttörő munka. Három – kommunikációval foglalkozó – területet dolgoz fel: a kommunikációval kapcsolatos ismereteket és készségeket, az informatikát és az orvosi latint.
Az ápolási asszisztensek képzését segítő kiadvány a kommunikáció alapjaival foglalkozik, bemutatja a témához kapcsolódó lényeges elemeket.
A hatékony gyógyítás nélkülözhetetlen eleme a megfelelő kommunikáció. Ez teremti meg az orvos és a páciens közötti bizalomteljes kapcsolatot, ez teszi lehetővé, hogy az orvos megismerje a diagnózist megalapozó információkat, s ez szükséges ahhoz is, hogy a beteg megfelelően együttműködjön az orvossal.
A könyv tömören és világosan tárgyalja az orvosi latin nyelvi ismereteket, ezáltal megkönnyíti az egészségügyi szakmai tantárgyakban előforduló latin szavak értelmezését és használatát.
Kiadványunk az egészségügyi szakképzésben tanulók és az egészségügyi főiskolai (BSc) képzésekben részt vevők számára kíván segítséget nyújtani az orvosi latin kifejezések elsajátításában.
Az egészségügyi szakiskolák tankönyvének célja, hogy olyan nyelvi ismereteket nyújtson az orvosi nyelvben, amelyeket a tanulók jól használhatnak a további tanulás, majd pedig szakmájuk gyakorlása során.
A szótárban a címszavak összeállításánál irányadó szempont az volt, hogy a tanuló megtalálja benne azokat a szavakat, amelyek a további tanulmányai során és gyakorlati munkájával kapcsolatosan előfordulhatnak, s így jó segédeszköze legyen a szakmai ismeretek elsajátításában.
A jelen kiadás az orvosi szaknyelv útját és kultúrtörténeti vonatkozásait követi nyomon, a szanszkrit eredettől a mai görög/latin terminológiáig.
A betegtájékoztató szövegek fordításközpontú elemzésével beazonosíthatók az információk pontos átadását és a betegek érzelmi biztonságát megteremtő fordítói stratégiák. E nyelvészeti kutatások legjelentősebb sikere abban rejlik, hogy eredményeikkel közvetlenül hozzájárulnak a kezelések hatásosságához és a betegek elégedettségéhez.