Magyar népköltészet tára
A monográfia a történelmi Magyarország egyik legkülönlegesebb, ám viszonylag kevéssé ismert tájegysége, az Erdély és a Partium határán elterülő Szilágyság epikus folklórhagyományait tárja az olvasók elé.
A tudós pap, Kálmány Lajos (1852–1919) hosszú időre feledésbe merült népköltési hagyatéka, amelynek megmentését Móra Ferencnek és Sebestyén Gyulának köszönhetjük, a Néprajzi Múzeum Kézirattárának egyik legértékesebb és legkeresettebb forráscsoportja.
Bosnyák Sándor kiadatlan erdélyi mondagyűjtései felölelik a történeti Erdély különféle vidékein, továbbá a bukovinai székelyek és a gyimesi csángók körében megörökített népmondákat. E nagyszabású, 911 szöveget tartalmazó gyűjtemény a három tájegység – etnikai csoport – prózaepikai hagyományainak átfogó igényű műfaji korpusza.
Balassa M. Iván 1960-ban mindössze 17 éves gimnazistaként találkozott először Széphalomban Koleszár Ferenccel, az egykori pásztoremberrel, aki ekkor már nem volt aktív mesemondó, kizárólag az unokái szórakoztatására mesélt. A fővárosi fiatalember érdeklődött az idős ember mesemondó múltja felől, és érdeklődése nyomán Koleszár egyre többet idézett fel az emlékezete mélyén szunnyadó történetekből.
Alsó-Fehér megye, a Maros völgyének középső része nélkül Erdély történelme és kultúrtörténete elképzelhetetlen lenne. Egy hangulatában, táji karakterében, máig továbbélő világ sejlik fel a kötetben, amely az utóbbi évek leletmentő folklórgyűjtéseit adja közre.
E sokáig elveszettnek hitt gyűjtemény – mely nem jelent meg a jeles néprajzkutató életében – Ortutay Gyula 1956. évi csehszlovákiai gyűjtőútjának termése, egyúttal pedig a Nyitra-vidéki magyarság prózaepikai hagyományainak első nagyszabású megörökítése.
A történeti Erdély és Partium határán fekvő Szilágyság közel hatvan magyarlakta települése közül a legismertebbek egyike a Tövishát szívében található Szilágysámson. Különleges, sokszínű, archaikus folklórja, szőlőhegye, hangulatos pincesora és finom borai teszik e falut tájegységszerte nevezetessé.
A kötet egy kiemelkedően nagy folklórrepertoárral rendelkező, számos tekintetben különleges népi elbeszélőt mutat be. A gyűjteményben olvasható 420 szöveg huszonhét évet átfogó néprajzi terepmunka eredménye: felöleli a gyimesi prózaepika teljes választékát, a meséktől az igaz történetekig. A közreadott folklórszövegekből a megőrzött népköltészeti örökségen kívül a mesemondó mély természetismerete és ökológiai érzékenysége is feltárul, a gyimesi tájnyelv ízességével.