Eposzok, krónikák
Az eposz verses nagyepikai műfaj, az epika legkorábban kialakult, nagy múltú műfaja. Leggyakrabban verses formájú és nagy terjedelmű, egy egész közösségre kiható nagy jelentőségű eseményt dolgoz fel, illetve az esemény azzá válik az eposzi ábrázolás során. Szereplői rendkívüli tulajdonsággal rendelkező hősök, akik nagy tetteket hajtanak végre, ezek a közösség életében jelentősek, de kihathatnak az egész emberiség sorsára is. Az eposz a múlt költészete, és a fantázia forrása benne az emlékezet, a hagyomány. Az előadott történet lehet egészen egyszerű, egyetlen tényből álló, vagy igen összetett és gazdag tagolódású, ábrázolhatja egy személy vagy egyesek sorsát – de egy nemzetét is.
Torquato Tasso (1544–1595) nemcsak az olasz, hanem a világkultúrának is kiemelkedő alakja, aki az irodalom szinte valamennyi akkor létező illusztris, tudós műfajának kiváló művelője volt, de tartós, máig élő hírnevét elsősorban eposzának, A megszabadított Jeruzsálemnek köszönheti, melyet 1575-ben fejezett be.
A 10. században élt Widukindus Corbeius (németes nevén Widukind von Corvey) bencés szerzetes volt. Egyetlen ránk maradt műve A szász történet három könyve. A középkori latin nyelvű krónika teljes szövege most olvasható először magyarul.
A Lancelot-Grál, avagy a Vulgáta-ciklus néven ismert regényfolyam Artúr király és a Kerekasztal történetének legteljesebb összefoglalása. Az artúri világ történetét a keresztre feszítéstől, azaz a Grál eredetétől egészen a Kerekasztal elpusztításáig és Lancelot haláláig követi végig.
Az Araukánok könyve második része egyrészt tovább folytatja a chilei spanyol-araukán háború történetét, másrészt beszámol kortársi hűséggel a francia-spanyol viszály híres eseményéről, San Quintín városának ostromáról és a törökök ellen vívott 1571-es lepantói csatáról is.
Az Artúr király halálával a Vulgáta-ciklus tragikus zárlatához érkezik. A regény A Szent Grál felkutatásának utórezgéseinél veszi fel a történet fonalát, miközben a király erőfeszítéseket teszi az igen megfogyatkozott kerekasztal újjáélesztésére.
Bingeni Hildegárd (1098–1179) bencés apátnő a középkor egyik legnagyobb látnoka volt. Már kora gyermekkorától kezdve, majd hosszú élete során mindvégig csodálatos víziókban volt része, amelyeket rendtársai segítségével, kódexekbe foglalva hagyományozott az utókorra.
Az Ének Cidről a spanyol nyelvű irodalom első fennmaradt nagyívű, verses-epikus alkotása. Középkori gestaének: egy igazi hős, kora és hazája kimagasló hadvezére, a Cidnek nevezett bivari Rodrigo Diaz történetét beszéli-meséli el.
A középkori latin irodalomban feltűnően csekély az elbeszélő költemények mennyisége. Ebben a sivárságban kiemelkedő remekmű az egyetlen igazán jelentős középkori latin kiseposz, a Waltharius-költemény. A német Nibelungenlied szerényebb igényű párja a germán-hun mondakör egyik epizódját dolgozza fel. A X. században íródott hexameteres kiseposz a honfoglaló magyarság nemzetközi megítélése szempontjából alapvetően fontos, de általánosan ismeretlen dokumentum.
A Luo Guanzhongnak tulajdonított Három királyság története a négy klasszikus kínai regény közül a legkorábbi. Története a Han korszak végének, a Han dinasztia bukásának zűrzavaros idején játszódik, több mint száz évet ölelve fel a régi Kína történelméből.
Könyvünk a Három királyság címet viselő kínai nagyregény második kötete. A teljes mű 120 fejezetet foglal magába, kötetünk ebből a második negyvenet tartalmazza. A tizennegyedik században született, ezzel a legkorábbi a kínai klasszikus irodalom négy nagy regénye közül. Szerzőjének Luo Guanzhongot (Luo Kuan-csungot) tartják. Története a Han korszak végének, a Han dinasztia bukásának zűrzavaros idején játszódik, 169-től 280-ig, több mint száz évet ölelve fel a régi Kína történelméből.
A Luo Guanzhongnak tulajdonított Három királyság történetének harmadik kötete. Története a Han korszak végének, a Han dinasztia bukásának zűrzavaros idején játszódik, több mint száz évet ölelve fel a régi Kína történelméből.
A Heike monogatari (A Heike története) a japán irodalom kiemelkedő gyöngyszeme, nemcsak a Minamotó (Gendzsi) és Taira (Heike) klán közötti nagy háború (Genpei-háború), valamint a klasszikus japán középkori államszerkezet, a sogunátus kialakulásának leírása, de egyben a japán kultúra olyan alapműve, amely máig ható módon befolyásolta és befolyásolja a japán művészet szinte minden ágát – a színháztól a festészetig, a zenétől a költészetig, sőt, a filmművészetig.
A kínai írásbeliség sokak szerint a Biblia jelentőségéhez fogható alapművét a kínai eredetiből több mint tíz év munkájával Karátson Gábor ültette át magyarra, aki a kínai és európai értelmezéseket saját kommentárjaival egészítette ki.
A vélhetően a 13. század negyedik évtizedében keletkezett Kudrun a középkori német epika egyik érdekes alkotása. A középkorban ugyan csekély visszhangra talált, a romantika korában viszont Németországban az egyik legnagyobbra tartott középkori mű volt, népszerűsége időnként még a Nibelung-énekét is felülmúlta.
A Manasz-eposz a belső-ázsiai kirgiz nép legfontosabb folklórkincse. Jó szívvel ajánljuk a kötetet azoknak, akik a magyarság keleti kapcsolatai, a török világ, Belső-Ázsia, a keleti népek irodalma, a kirgiz népköltészet iránt érdeklődnek és azoknak az olvasóknak is, akiket a magyar őstörténet, a nomád hadviselés, hagyományőrzés, vagy akár a török népi kultúra kérdései foglalkoztatnak.
A Masztorava eposz 1994-ben jelent meg erza-mordvin nyelven, s most eljött az ideje, hogy magyarul is napvilágot lásson. A fordítás több mint egy évtized munkája. Az eposz megalkotása azonban még ennél is hosszabb időt vett igénybe. Megszületésének előzményei tükrözik a mordvin szellemi élet viharait a kommunizmus ideje alatt, megjelenése pedig, még sugározza azt a jövőbe vetett hitet, amely a peresztrojka idején feltámadt nemzetiségi mozgalmat jellemezte Mordóviában.
