Képzőművészet
Az esszé-tanulmány a clown-művészönarckép felbukkanásáról, előfordulásairól, jelentésváltozatairól szól az irodalom, a képzőművészet, a film, továbbá a zene kiemelkedő és jellemző alkotásainak vizsgálatával. A kiindulási pont Watteu Gilles-je, ám az előképeket még régebbi korszakokban, Shakespeare bohócai és a commedia dell arte világában kereste a szerző. A modern bohócok a 19. század harmincas éveiben kezdtek megjelenni, az udvari bolond helyét ekkortól vette át lassanként a clown.
A könyv bemutatja a faszobrászmesterség alapvető fogásait, eszközeit, anyagait, vagyis az érdeklődő megtudhatja belőle, hogy mit, mivel, hogyan lehet és hogyan érdemes faragni.
Az invenció kifejezése köré írt elméleti diskurzus a görög mitológiából ismert múzsák leleményétől ível a filozófiatörténetben kijelölhető „feltalálásokon” át a nyelvi ősperformatívumok kérdéséig, valamint a szubjektum belső világában (a psychében) kitapogatható újító vágyaktól a társadalmi képzelőerőben született újításokig. A kötetben kibomló filozófiai-művészeti narratíva az invenció problémáját egyszerre tudja filológiailag alaposan és pontosan körbejárni, a művészeti képzelőerőt mozgósítva pedig kiszélesíteni az értelmezési mezőket.
A hagyományos művészettörténeti szemlélet horizontális karakterű. A művészettörténész vizsgálódásának középpontjában nem maga a műalkotás, hanem a történelmi korszakhoz kapcsolódó stíluskorszak áll. Egy-egy általános probléma, egy-egy általános jellemvonás. A műalkotások pedig alátámasztják, demonstrálják ezeket a jellemvonásokat. Magáról a műről, az eredményről kevés szó esik. Sipos Endre könyve a vertikális műelemzés módszerét mutatja be. A vertikális műelemzés során nem csak a stíluskorszakokra jellemző ábrázolási sajátosságokra derül fény, hanem olyan egyéni mélylélektani mozzanatokra is, melyek eddig elrejtőztek a felületesen szemlélődő tekintetek elől. A vertikális műelemzés módszertanának bemutatása mellett a kötet 137 képzőművészeti alkotást, valamint azok elemzését is tartalmazza.
Ez a kötet nem szokványos görög művészettörténet. Jóllehet szerzője is kronologikus rendben haladva és illusztrációk segítségével ad áttekintést az ókori görög művészet főbb korszakairól, a legújabb tudományos eredményekből kiindulva tömören összefoglalja mindazt, amit több évtizedes saját kutatásai alapján érdemesnek tart elmondani a görög művészet lényegéről, mindvégig hangsúlyozva annak társadalom- és vallástörténeti összefüggéseit.
A középkori művészet nagyon távol van tőlünk, mert egy visszavonhatatlanul elsüllyedt kultúra szerves része. Mégis csodáljuk a jegyében fogant műalkotásokat, melyek arra kényszerítik a szemlélőt, hogy bizonyos fokig alkalmazkodjék sajátos ábrázolás- és szemléletmódjukhoz.
Az élőlények művészi ábrázolása a művészet és a tudomány találkozása: a képzőművész anatómiai ismerete ötvöződik művészi látásmódjával. A művészeti anatómia alkalmazott tudomány, a művészetet szolgálja. A könyv elsősorban a művészi ábrázolás számára szükséges anatómiai ismereteket közvetíti.
Ez a könyv azoknak a fiataloknak íródott, akik szeretnének megismerkedni a magyar festészet a XIX. század közepétől a XX. század közepéig ívelő időszakának jeles művészegyéniségeivel és kiemelkedő alkotásaival.
A monotípia különleges technika, amely egyaránt hordozza a nyomtatott grafika, illetve a festészeti technika sajátosságait, és jól mutatja a kettő közötti szoros kapcsolatot. A monotípia technika egy kissé mostohagyermeke a képzőművészetnek, elsősorban iskolai és játszóházi foglalkozások kedvelt technikája, hiszen egyszerű eszközökkel is kivitelezhető.
A szerző a világ műkereskedelmének elmúlt háromszáz évén át vezető útra hívja az olvasót, hogy bemutassa egy adott kor éppen legdrágább műalkotásait. Harminchét árverési rekordot, harminchat tételt – egy kép ugyanis kétszer is a legdrágább lett –, harmincnégy festményt, egy grafikát, egy szobrot, tizennyolc alkotót, valamint néhány magánüzlet során született csúcsárat hozó adásvételt és azok főszereplőit vonultatja fel a kötet oldalain.
Új és még újabb anyagokkal lepik meg a gyártók a művészeket. Új technikák ezek, amelyeket meg kell ismertetni az amatőr és profi művészekkel. A szakmát most kezdőket is bőség fogadja a művészellátó üzletekben. Nehéz tájékozódni – a polcokon sorakozó anyagok az olcsóbb, kommersz és a drága, profi kategóriák termékei, amelynek erényeire föl kell hívni az alkotók figyelmét. Ezt a hiánypótló könyvet ajánljuk minden profi és amatőr művésznek, akik igényes alkotásaihoz az anyagok ismerete nélkülözhetetlen.
A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja 1968-ban jött létre, amikor – a gazdasági reformok egyik lépéseként – az ország sorsáról döntő párt- és állami szervek úgy döntöttek, hogy a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti-, Irodalmi- és Zenei Alapját összevonják, pénzzel való ellátásukat pedig a Képzőművészeti Alapra bízzák...
A horvát tudós, művészetpedagógus, író az ember alkotta látnivaló nyelvtanának szabályait lenyűgöző ismeretanyagának sajátos csoportosításával, sokszor váratlan nézőpontú áttekintésével igyekszik világossá tenni olvasói számára.
A kötet alapvetően esztétikai szempontból közelíti meg a művészetelméleti kérdéseket, de a téma jellegéből adódóan számos határterületet is érint: egyaránt ajánlhatjuk a szenvedélyfilozófiák, a drámaelmélet, a retorika, a művészetpszichológia és a befogadáselmélet iránt érdeklődők figyelmébe.
Jelen kézikönyv összefogja a liturgikus művészet különböző területeit. Mivel azonban az épületek és a benne használatos tárgyak nem érthetők a Katolikus Egyház tanítása, lelkisége, szokásai és gyakorlatai nélkül, ezért szükség mutatkozott egy olyan szemléletű munkára, mely feltételezi ugyan a szakképzett művészettörténész munkáját, de emellé feltétlenül szükségesek azok a teológiai ismeretek is, melyek a Katolikus Egyház latin rítusának a specialitásához tartoznak.
1921. január 16-án a budapesti Szabadság téren több tízezer ember jelenlétében felavatták az irredenta szoborcsoportot. A könyv nem csak a négy égtáj szobrát, a két világháború közötti magyar művészeti élet szervezeteit és működését mutatja be, hanem Kisfaludi Strobl Zsigmond, Pásztor János, Sidló Ferenc és Szentgyörgyi István élet- és művészi pályáját, valamint jelentős alkotásaikat is.
Barlangfestményekkel indul és Leonardo repülő emberének modelljével zárul ez a fantasztikus könyv, melyben alkotások készítésén keresztül ismerkedhetnek meg a különböző művészettörténeti korok legjellemzőbb sajátosságaival a 6-14 éves gyerekek. A kötet Beke Mari művészetpedagógus 77 magyar népi játék című könyvének folytatása.
A könyv tömören és világosan, csaknem kétszáz kép segítségével bemutatja az óegyiptomi művészeti nyelv koronkénti változásait. A kötet fő fejezeteit a nagy történeti, illetve az ezeken belül elkülöníthető művészeti korszakok adják, s a könnyebb áttekinthetőség érdekében ezeken belül, külön alfejezetekként kerülnek jellemzésre a meghatározó műfajok: az építészet, a plasztika, a kétdimenziós művészet és alkalmanként a kisművészetek.
Az emberi alakot vagy tárgyakat burkoló, lefedő textíliákat, lepleket, függönyöket drapériának nevezik a képzőművészetben. Az első pillantásra kaotikusan kavargó redők létrejöttének törvényszerűségei vannak, amelyek ismerete nélkül nehezen képzelhető el rajzban történő ábrázolásuk.
Csók István (1865–1961) azon festőink közé tartozott, akik a képalkotás mellett kiváló írói tehetséggel is bírtak. Emlékiratai nem csupán a századfordulós magyar művészélet egyik legfőbb forrása, hanem irodalmi értékkel bíró írásmű is.
Növényekkel festeni igen sokoldalú tevékenység, munkaigényes, ám megunhatatlan, folytonos tapasztalatszerzés. Élő anyaggal dolgozunk, előre nem kiszámítható körülmények is befolyásolják az elért színárnyalatokat. Sokféle módszer, eljárás létezik, idővel ki-ki megtalálja a neki leginkább megfelelőt. A növények festőképességét a mindennapi élet számos területén felhasználhatjuk. Ebben a könyvben kifejezetten fonalak és textíliák színezéséhez nyújtunk segítséget.