Irodalom
Ez a kötet nem csak egy rekonstrukciós munka, hanem Lukács György életművének és dilemmáinak bemutatása és megtisztítása során aktualizált politikai és egzisztenciális kihívásokat is végiggondolhat az olvasó.
A Horváth János (1878–1961) irodalomtörténész életéről és működéséről szóló könyv az életrajz rendjében halad és két fő célt törekszik megvalósítani: közli a kéziratokban, noteszekben, feljegyzésekben, okiratokban, levelekben, emlékezésekben talált ismeretlen anyagot abból a szándékból, hogy megvilágítsa a kevéssé vagy egyáltalán nem ismert időszakokat. A kötetet 18 személyes értékű fénykép zárja.
A Kossuth-díjas ornitológus-író visszaemlékezése az elmúlt nyolc évtized szubjektív hangvételű krónikája. A kitelepítést is megélt szerző személyes sorsán keresztül a közelmúlt magyar történelmébe pillanthatunk be.
A kötet Csukás István életrajzi regénnyé terebélyesedett vallomása. Megszólaltatja a költőt, aki a Koromcsillag és A felidézett toronyszoba című kötetekben teremtett az egyedi életutakban gazdag magyar irodalomban is különlegesnek számító hangot...
A kötet nemcsak a rejtőzködve kitárulkozó Rákos Sándor életpályáját térképezi fel, hanem az alkotó küzdelmeiről, kísérleteiről, terveiről, kötetről kötetre változó-bővülő elképzeléseiről is számot ad. A monográfiát olvasva valós értéke szerint fedezhetjük fel a huszadik századi magyar líra egyik legjelentősebb költőjét.
Morsányi Bernadett Dobai-monográfiája nemcsak egy részben ismert, részben elfelejtett, részben félrevonult alkotó egészében izgalmas és felkavaró életművét rajzolja újra, hanem egy olyan szellemi perspektívát rekonstruál, amely átható fényt vet mintegy ötven év kormozgásaira, felragyogtatva annak egyes sűrűsödési és csúcspontjait is.
Már egy évtizede elkezdődött Janikovszky Éva utóélete. Ideje, hogy nagy szavak nélkül nagy kérdéseket tegyünk fel: Mi végre volt a világon? Mi volt a titka? Hogy esett meg az a csoda egy magyar gyerekíróval, hogy műveit harmincöt nyelvre fordították le a nagyvilágban? És mi az oka, hogy negyven éve született könyveinek népszerűsége ma is töretlen?
Darvasi Ferenc hiánypótló beszélgetései Mándyt élete lehető legtöbb korszakában, helyszínén és fordulópontján mutatják be.
A könyv hőse olyan író, akit a meséi emeltek a halhatatlanok sorába. Minden körülmény: a rácpácegresi örökség, a látásmódja, a fantáziája, a beszédmódja mesemondóvá tette...
Lukács György a 20. század egyik meghatározó filozófusa, esztétája volt. Bírálói minden korban sokan voltak, mégis jelentős és önálló filozófiát kidolgozó teoretikusa volt a 20. századnak, aki nélkül sok eszmei, filozófiai és esztétikai jelenség, vita és párbeszéd meg sem érthető a korból.
Márai Sándor naplói jóvoltából szinte a nyilvánosság előtt leélt élete a huszadik század történelmének, a magyar író és irodalom sorsfordulatainak olyan példázatává emelkedett, amelyben művészet, politika, magánélet, polgártudat egyként jellegzetes alakzatként formálódott. Ezáltal a huszadik századi jellegzetes életlehetőséggé, életrenddé emelkedett.
Életre szóló párja mesél e kötet lapjain Varga Domokos páratlan írói munkásságáról, a történelemmel egybefonódó személyes életük megannyi részletéről, és eddig közre nem adott vallomások, börtönben született versek, levelek segítségével mutatja be az 1956-os eseményeket és az azt követő megtorlás időszakát. S ami a legfontosabb: két ember halálig tartó szerelmes szövetségét.
Ebben a kötetben nem a sztorizó, viccelődő Lázár Ervint ismeri meg az olvasó. Itt és most a komolyabbik arcát fordítja felénk.
Bazsányi Sándor monográfiája finom elemzésekkel, jól követhető okfejtéssel igyekszik választ találni a Nádas-életmű által fölvetett számtalan kérdésre. Könyvét gazdag képanyag kíséri, és számos melléklet teszi kézikönyvszerűen használhatóvá.
Király Istvánt azok is ismerik, akik nem ismerik: ha máshonnan nem, akkor a középiskolai tankönyvekből, Ady kiváló értelmezőjeként, a mégis-morál fogalom megalkotójaként. Király István azonban nemcsak jelentős irodalomtudós volt, hanem egyben a Kádár-kor meghatározó és nagy hatású kultúrpolitikusa is: az ELTE XX. századi magyar irodalom tanszékének professzora komolyan vette a tanári hivatást, miközben Aczél György tanácsadójaként is tevékenykedett.
Ez a gyerekkori és fiatalkori napló, amelyet Janikovszky Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között vezetett, az idei év egyik irodalmi szenzációja. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették.
Bertók Lászlót az ötvenes évek közepén néhány kamaszkori verséért, irodalmi kör alapításáért, iskolai újságszerkesztésért börtönbüntetésre, majd honvédségi munkaszolgálatra ítélték. Meghurcolásának, priuszának, nagy nehezen, évekkel később elért rehabilitálásának dokumentumait a maga „hozzáfűznivalóival” először 1990-ben publikálta a Jelenkor hasábjain.
Emlékképek, anekdoták, önelemzések – Orbán Ottó fekete humorával, vérbő, mégis empatikus iróniájával. Az életműinterjú, miközben a költő életének és pályájának meghatározó pillanataira és történéseire fókuszál, legkivált arra, miképpen lesznek-lehetnek az életrajzi mozzanatok Orbán Ottó költészetében poétikai motívumokká, egy nemzedék eszmélésének a krónikája is.
„Gyerekkorától fogva ismerte, magáévá tette a népköltészet szövegeit és dallamait. A kortársak közül részben ahhoz a látomásos-szimbolikus-mítoszi költészethez kötődött, amelyet a népköltészetből kiindulva Juhász Ferenc és Nagy László valósított meg… Utassy József egyetlen könyvet írt egész életében, miként Baudelaire, csak ő nem annyira a romlás virágait, mint inkább a virágok romlását énekelte meg.” (Vasy Géza)