Médiatudomány
E könyv az elmúlt évtizedek során legendás hírre tett szert: címe a nyomtatott betű, tágabb értelemben pedig az írásbeliség metaforájává vált. A Gutenberg-galaxis 1962-es megjelenése óta viták kereszttüzében áll: a róla alkotott vélemények a rajongó elfogadástól a teljes elutasításig ívelnek.
A kötet olyan írásokat tartalmaz, amelyek abból a meggyőződésből jöttek létre, hogy a kép, a filmkép, általában a vizualitás jelenségei a kimeríthetetlen meglepetéstér, a mindig nagyobb valóság értelmezői tartalékaira hívják fel figyelmünket.
A magyar digitális kultúra és online média több mint negyedszázados múltra tekint vissza, ez a múlt azonban javarészt még feldolgozatlan. A könyv a magyar nyelvű internet, elsősorban az internetes média közelmúltjával és előzményeivel foglalkozó friss kutatásokat mutat be, és ezáltal betekintést ad e nagyon gazdag, szerteágazó múlt néhány fontos és sokszor szórakoztató történetébe.
A könyvet kifejezetten ajánljuk média és gyógypedagógia szakos hallgatóknak, szakembereknek, valamint a médiatartalmakat létrehozóknak és befogadóknak.
A könyv a kommunikáció és a nyilvánosság habermasi értelmezésének kritikai felülvizsgálatára vállalkozik. Fel kívánja vetni azokat a – kritikai elméletben előkerült vagy háttérbe szorított – kulturális kérdéseket, amelyek a médiakutatás mai elmélete és gyakorlata számára égetően fontosak.
A szerzőpáros műve a különféle médiumok történetét taglalja 1751-től egészen az internetig. Médián elsődlegesen a könyvet és az időszaki sajtót értik, de a 20. század történetében fontos szerepet játszanak a kép-, illetve hangátvitellel működő médiumok is: 1940-et megelőzően a rádió és a mozifilm, később, a 20. század második felében pedig a televízió, a videó, az elektronikus játékok és a telematikus hálózatok.
A kötet kritikus áttekintést nyújt a médiapolitika dinamikájáról az angolszász országokban, és összefoglalja a médiával kapcsolatos legfontosabb mai vitákat.
Ez a gyakorlati kézikönyv a kezdő televízióműsor-készítőknek próbál támpontokat adni a mindennapi munkához, áttekintve a mozgóképes híranyagok, magazinműsor-bejátszások, televíziós riportok, stúdióbeszélgetések elkészülésének folyamatát, e folyamat feltételeit, szereplőit, eszközeit.
Amit a társadalomról és a társadalmi világról tudunk, azt szinte kizárólag a tömegmédiumok révén tudjuk. Ugyanakkor gyanítjuk, hogy ez a tudás manipulált. Legalábbis rendkívül szelektív, olyan tényezők irányítják, amelyeket vagy az információk hírértéke szab meg, vagy szórakoztatóipari szempontból látszanak vonzónak.
A könyv nélkülözhetetlen összefoglaló mindazok számára, akik képi és szöveges üzenetek célba juttatásával foglalkoznak, és a kor igényeinek megfelelve saját szűkebb szakterületük ismeretén túl a vizuális kommunikáció tágabb összefüggéseit is meg szeretnék érteni.
A deepfake olyan médiatartalom, amellyel ma már bárhol találkozhatunk, anélkül megszokva jelenlétét, hogy többet és mélyebben gondolkodnánk róla. Tanulmánykötetünk az utóbbiban, a deepfake pontosabb megismerésében támogatja az Olvasót. Magyar nyelven és a régióban elsőként olyan írások összefoglaló könyve ez, amely a deepfake jelenség egészéről és részleteiről is naprakész képet ad.
Hosszan sorolhatók a különböző mesterséges intelligencia alapú rendszerek és szolgáltatások jellemzői, amiben az elmúlt időszakban nincs hiány: sőt inkább egymásra licitáló túlkínálatot érzékelhetünk minden ágazatban. Egy dologban azonban mindenki egyetért: a társadalomnak felelős mesterségesintelligencia-rendszerekre van szüksége. Ehhez a felelősséghez nem kétbites válaszok, hanem egy komplex problémakör megértésére van szükség.
A tanulmányok olyan nagyformátumú rendezőként mutatják be Sindót, aki nemcsak az adott kor és társadalom történelmi vonatkozásaink tud teret engedni, hanem éppígy otthon van a modern lélektani folyamatok megragadásában, művészi formát kialakító megmutatásában.
Az illusztrált sajtó a 19. század médiatörténetének egyik legkevésbé ismert szelete. Vizsgálata jellegzetesen tudományközi terület, amely napjainkban a kultúrakutatás és a modern képkutatás egyik legizgalmasabb témája. E kötet a képalkotás és befogadás művészettörténeti összefüggéseit helyezi előtérbe.
A magyar jogi terminológiában sajtó alatt a hagyományos nyomtatott, valamint a rádiót és televíziót magában foglaló elektronikus sajtót egyaránt értjük. Ugyanakkor a hazai köznyelv a sajtót inkább csak az írott sajtótermékekkel (újságokkal) azonosítja, míg a média kifejezést főként a rádióra és a tévére használja. Ezeknek a félreértéseknek az elkerülésére választották a szerzők a könyv címéül a magyar jogi nyelvben nem szokványos kommunikációs jogok megjelölést.
A kötet tanulmányai között találunk olyanokat, amelyek a médianarratívák nyomába erednek, a média képi vagy verbális kifejezőeszközeit kutatják, vagy elemzést adnak arról, hogy egyes történelmi folyamatok miképp csapódtak le a sajtóban.
Ajánljuk a könyvet mindazoknak, akik a médiapedagógiai ismeretek oktatásával foglalkoznak; a közoktatásban tanítóknak kézikönyvként, a felsőoktatásban oktatóknak tankönyvként.
A média közösségre és egyénre gyakorolt hatásait elsősorban nem a befolyásolás maga, hanem a mögötte álló szándék és az annak megfelelően formált tartalom eredményezi. Ezért a befolyásolás éppen úgy lehet a közösségi és az egyéni érdekek tekintetében előnyös, mint ahogy hátrányos is.
A kötet célja az, hogy további érveket fogalmazzon meg a médiaoktatás szükségessége mellett – de olyanokat, amelyek figyelembe veszik az időközben végbement változásokat is. Olyan módon próbálja végiggondolni a médiaoktatás célkitűzéseit, hogy abban tükröződjenek korunk kulturális változásai és a mai fiatalok tapasztalatai. Felvázol egy fogalmi keretrendszert, egy sor pedagógiai alapelvet és azt, hogyan illeszthető be a médiaoktatás a különféle tantárgyak kontextusába.
A médiatudomány egyik legkevésbé körüljárt területe a médiapolitika. A médiapolitika fogalmának, rendszerének, céljainak tisztázása nemcsak elméleti oldalról szükséges; hiánya azt is megakadályozza, hogy a napi (párt)politikai, szabályozói gyakorlatban születő, médiapolitikainak szánt döntéseket objektív szempontok alapján értékeljük.