Fazekasság, kerámia

Az iparművészet egyik – talán a legősibb – válfaja, a fazekasság égetett agyagból használati tárgyak, elsősorban edények előállításával foglalkozó ősi mesterség. A középső kőkorszak, a mezolitikum vége felé, a mezőgazdaság kialakulásának kezdetével egyidejűleg jelent meg a történelemben, mivel a megtermelt ételfelesleget tárolni kellett. A fazekasság legfontosabb nyersanyaga az agyag, amelyet a lakóhelyükhöz közel bányásznak, vagy – főként a tűzálló agyag esetében – messziről hozatnak. A fazekasmestert tájnyelven olárosmesternek (román) vagy gelencsérnek (szláv), esetleg gerencsérnek vagy gölöncsérnek is nevezik. A fazekasságból fejlődött ki a kerámia, a kerámia művészet.