Regék és mondák
A könyv a hazai folklórkutatás legendás alakja, Istvánovits Márton hagyatékából előkerült, a kaukázusi népek körében gyűjtött mesék fordításaiból nyújt válogatást.
A monográfia a történelmi Magyarország egyik legkülönlegesebb, ám viszonylag kevéssé ismert tájegysége, az Erdély és a Partium határán elterülő Szilágyság epikus folklórhagyományait tárja az olvasók elé.
Kiadványunk válogatás a magyarfalusi származású költő, író, folklorista Iancu Laura több évtizednyi néprajzi gyűjtéséből. Az aranyréce e második, bővített kiadása a legkeletibb moldvai magyar település, Magyarfalu, valamint Lujzikalagor hét mesemondójának huszonkét hosszabb-rövidebb szövegét és helyszíni felvételeinek hanganyagát tartalmazza.
33 ószövetségi és 33 újszövetségi történet, ökumenikus szemlélettel, kapcsolódva a keresztény egyházak hivatalos hittantanterveihez. Az óvodáskortól tizenkét éves korig ajánlható Beszélgető Biblia segítségül hívja a gyermeket, kérdéseket tesz fel, beszélgetésre szólít.
Hősök, árulók, pökhendi földesurak, vágyakozó szerelmesek és nagy bajuszú pandúrok – ők a szereplői ennek a könyvnek, amely a 19. századi betyárvilágról szól.
Čech, Bivoj, Krok, Libuše, Přemysl... és a többiek. A csehek régmúlt ködébe vesző ősei, a pogány kor óta szájról szájra szálló regék megannyi hőse... Mi mindent vittek véghez! Mily fényes, dicső, mily daliás időkről tudósítanak a róluk szóló mondák! A kötet sokszínű válogatást tartalmaz e történetekből.
Bosnyák Sándor kiadatlan erdélyi mondagyűjtései felölelik a történeti Erdély különféle vidékein, továbbá a bukovinai székelyek és a gyimesi csángók körében megörökített népmondákat. E nagyszabású, 911 szöveget tartalmazó gyűjtemény a három tájegység – etnikai csoport – prózaepikai hagyományainak átfogó igényű műfaji korpusza.
Villányi Péter Galgamácsai népmesék és mondák című műve a folklorisztika nemzetközi történetében is párját ritkító módon egy falu alighanem teljes prózai folklórrepertoárját foglalja magában. 35 elbeszélő tolmácsolásában 3300 mese- és mondaszöveget ismerhetünk meg a Pest megyei Galgamácsáról.
Az istenekről és isteni származású hősökről szóló elbeszéléseket nem véletlenül nevezzük éppen görög szóval mítoszoknak. Az ókori görögöknél bontakozott ki ugyanis a leggazdagabban a mítoszok rendszere – a mitológia –, az európai kultúra tiszta forrása.
A mai törökség több mint harminc beszélt nyelvet használ, melyek közül számos a kihalás szélére sodródott. Részben ezeknek is emléket kíván állítani ez a könyv. Olyan archaikus műfajokhoz folyamodtunk, melyek a korai magyar–török kapcsolatokra is rávilágítanak. Azok a tematikus és szerkezeti párhuzamok, melyekre felfigyelhetünk az itt közlésre kerülő mesékben, mind a kutatók, mind a laikus olvasók körében érdeklődésre tartanak számot.
Az 1905-ben megjelent könyv családom három nemzedékének jelentett felejthetetlen olvasmányélményt. (a kiadó)
Könyvünk a grönlandi és a számi folklór köréből közöl egykor szájhagyomány útján terjedő elbeszéléseket. A mesék döntő szerepet játszanak a kulturális örökség megőrzésében és a külső hatásokkal – mint például az erőteljes asszimilációs kényszer – szembeni ellenállásban. A mítoszok és mondák híven tanúskodnak a két nép hitvilágáról, létértelmezéséről és mindennapi életviteléről.
A tizenhat magyar monda és Ámi Lajos különleges cigány meséinek feldolgozása Lázár Ervin késői alkotói korszakának két gyöngyszeme, amelyek ezúttal egy kötetben jelennek meg Herbszt László összetéveszthetetlen stílusú rajzaival.
Komjáthy István, a Mondák könyve szerzője ezúttal a magyar reneszánsz korszakába kalauzolja el olvasóit. Jelen kötet, amely több évtizedes kutató- és gyűjtőmunka eredménye, nem csupán a magyar kultúra közkincsévé vált Mátyás-történeteket tartalmazza, hanem a kevéssé ismert, eddig fel nem dolgozott adomákat és anekdotákat is.
Régi krónikák, valamint történelmi és kultúrtörténeti tények alapján állította össze Komjáthy István ezt a hiánypótló kötetet, kísérletet téve arra, hogy rekonstruálja az ősi magyar mitológiát, „naiv eposzunkat”, amelyet híres tanulmányában Arany János elveszett értékeink között említ.
Alsó-Fehér megye, a Maros völgyének középső része nélkül Erdély történelme és kultúrtörténete elképzelhetetlen lenne. Egy hangulatában, táji karakterében, máig továbbélő világ sejlik fel a kötetben, amely az utóbbi évek leletmentő folklórgyűjtéseit adja közre.