Egyben az egész egytől egyig
Paraméterek
| Sorozat | Új média re:mix |
| Szerző | Szakadát István |
| Cím | Egyben az egész egytől egyig |
| Kiadó | Typotex Kiadó |
| Kiadás éve | 2007 |
| Terjedelem | 340 oldal |
| Formátum | B/5, keménytáblás |
| ISBN | 978 963 9664 35 7 |
Eredeti ár:
3.500 Ft
3.150 Ft
Online kedvezmény:
10%
|
A szerző tudományt szeretett volna művelni azzal, hogy leírja, mit gondol a hálózati kommunikáció talán még új, de mindenképpen nagyon izgalmas jelenségegyütteséről. |
|
|
|
Leírás
A közvetlen emberi kommunikáció során beszélgetünk egymással. Egyikünk kérdez, másikunk válaszol. Talán könnyebb lenne a helyzetünk, ha mindig lenne valaki a közelünkben, aki felelni tudna kérdéseinkre. De hát a mindentudó szellemet még a mesében is csodalámpásba kellett zárni, így nekünk sem marad más, mint hogy valahogy rögzítsük mindazt a tudást, amit majd máskor és máshol, valamilyen módon hasznosítani szeretnénk. Csodalámpás helyett persze mi – Aladdin kései utódai – könyvekbe, újságokba, hanglemezekbe, videó- és filmszalagokba, tévé- és rádióműsorokba, és ma már számítógépekbe, weboldalakba nyomjuk bele a jövőnek szóló üzeneteinket. A különböző kultúrák évezredek óta halmozódó tudáskészlete milliónyi aprócska csodalámpába, megannyi tudásmécsesbe van bezárva, és úgy ülünk a számítógép előtt, kezünket állandóan az ,egéren' tartva, mint akik folyamatosan a csodalámpást dörzsölgetik és várják, hogy a nagy szellem (a köz szelleme) válaszoljon kérdéseikre. S a dolog egyre nehezebb...
A könyv szerzőjének polgári neve Szakadát István (a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék MOKK egyetemi docense, számos informatikai és kommunikációs projekt vezéralakja), de a könyvben ez csak a Copyright bejegyzésnél tűnik fel. Ahová a könyvekben a szerzők nevét írják, ott más szerepel: a hálózati kommunikációban egy évtizede a szerzőre ragadt ‚syi‘ felhasználói név. A szerző úgy gondolta, ha már a hálózati kommunikáció jelenségéről ír, akkor, amiben csak lehet, igazodik hozzá, ezért formát bontott. Régen a polgári nevünket, mostanában a felhasználói neveinket használjuk. Ezért lett a könyv szerzője: syi. Persze, ha már formabontás, akkor legyen kövér. A könyvborítón sincs a bevett borítóhierarchia: szerző, cím, kiadó, év stb. Csak egy címkefelhő látható, amely a könyv tartalmának legfontosabb kulcsszavaiból áll. Aztán belül már visszaáll a rend. Mert a szerző tudományt szeretett volna művelni azzal, hogy leírja, mit gondol a hálózati kommunikáció talán még új, de mindenképpen nagyon izgalmas jelenségegyütteséről. Ahogy a mérnök szokta: törekedve a pontos fogalomhasználatra, a konzisztens gondolatvezetésre. Meg ahogy a társadalomtudós szokta, amikor társadalmi jelenségeket a maguk bonyolultságában próbálja megragadni.