Csak vitt a szél

Élt egyszer valamikor nagyon régen – amikor még a csillagok ezüst pora megállíthatatlanul ömlött a földre – egy ezeréves öregember, akit Jertinnek hívtak. Azt suttogták róla a verbénák, a mirtuszok és a babér-fák illatai, hogy nem tud meghalni, mert közönye miatt megátkozta őt egy szépséges asszony. – Úgy halj meg, ahogy szerettél! – visszhangzott ezerév távolából is Jertin szívében az átok. De Jertin nem tudott szeretni sehogy. Így meghalni sem. Vérrel és erőszakkal szerzett palotájának ablakából hívta a megváltó halált nap mint nap. Szemei előtt halt ki nemzedékek sora, de a halál őt elkerülte, rémisztően kacagva vágyán távol az idő porfellegében.

Szécsi Magda (Komádi, 1958. május 9.−) roma származású magyar keramikus, író, grafikus, festő, illusztrátor. Négyéves korától tizennyolc éves koráig állami gondozásban nevelkedett. Általános iskoláit Zircen, Balatonkenesén, Sopronban végezte. Más lehetőség híján egy évig a győri Dísznövénykertész Szakmunkásképzőbe járt, majd munka mellett Egészségügyi Szakközépiskolát végzett Budapesten. Az Egészségügyi Főiskolát a korabeli lengyel-magyar oktatási csereprogram keretében Varsóban végezte Török János támogatásával. Az egészségügyben két évet dolgozott, majd két évig Forancsics Lilla keramikus mellett fazekasságot tanult. Az 1980-as évek közepe felé kezdett rendszeresen rajzolni és írni. Tollrajzokat készített és meséi jelentek meg. Expresszív, stilizált látásmódja, teremtő fantáziája és erős kompozícióteremtő készsége emelte őt különösebb előtanulmányok nélkül a profi képzőművészek szintjére. Az 1990-es évek elejétől rendszeresen jelentek meg illusztrációi cigány lapokban és más folyóiratokban. Az 1990-es évek végétől már olajjal fest és számos könyvet illusztrál, s az irodalomban a mesék mellett versekkel, novellákkal, elbeszélésekkel, kisregényekkel jelentkezik. 1988 óta szabadfoglalkozású művész, tűzzománcait, grafikáit, festményeit egyéni és csoportos kiállításokon méretteti meg. Szerepelnek képei a Roma Parlament állandó kiállításán, valamint a Magyar Művelődési Intézet gyűjteményében. Szinte valamennyi rajzában, grafikájában arcokat, alakokat mutat be, a szomorúságot, az örömet, a vágyat, a félelmet, az erős jellemet, stb. mind meg tudja jeleníteni színekkel, mintákkal, szimbólumokkal (leggyakoribb a kígyó).

Magiszter Kiadó, 2000.

Írta: Szécsi Magda

Illusztrálta: Szécsi Magda