Az értelmiségivé válás kohója a kollégium

A NÉKOSZ, az egykori népi kollégiumok szövetsége történetének mai tanúi idézik fel e kötet lapjain közös múltjukat. A visszaemlékezések eredetileg televíziós interjúknak készültek, amelyekhez kiegészítésként csatlakozik egy válogatás az 1956-os sajtóból, a Petőfi Kör korabeli eszmecseréiről, ahol első ízben vetődött föl egy kollégium Rajk Lászlóról való elnevezésének gondolata. A népi kollégiumok (a kötetet összeállító és a bevezetőt író Pogány Mária szavaival) „önkormányzaton alapuló, demokratikus civil intézményekként” jöttek létre a háború után, s működtek 1948-as, párthatározatra történő bezárásukig. A nyolcvanas években ismét alakultak, alulról jövő kezdeményezés nyomán, egyetemi (szak)kollégiumok; ekkortól viseli „a rendszerváltó ifjú értelmiség” egyik intézménye valóban Rajk László nevét. Az egykori népi kollégisták szerették volna – szeretnék – tapasztalataikkal gazdagítani a mai utódok tevékenységét. Többek között ennek a szándéknak a jegyében állították össze ezt az interjúsorozatot, a beszélgetéseket vezető Faludiné Szita Margit közreműködésével.

Szerkesztette: Pogány Mária