Aranyhídon

Rostás-Farkas György Újkígyóson született, 1949. február 28-án. Oláh cigány család sokadik gyermekeként megélte mindazt, amit a lét peremén élők megélhettek. Édesanyja azonban fontosnak tartotta, hogy gyermekei tanuljanak, iskolába járjanak. „Legjobban szerette” minden gyermekét, különösen Gyurit – és a többieket. Az eleven eszű gyermekeket, szerencsére, tanítóik is kedvelték. A gondos, szerető édesanya fiatalon adta vissza lelkét teremtőjének, gyermekei azonban ma is szüntelenül emlékeznek rá. Tetteikben számukra anyjuk (valószínű) véleménye ma is meghatározó. Egy biztos, édesanyjuk az égi mezőkről büszkén és boldogan nézheti őket.
Rostás-Farkas György számos művet alkotott, néprajzi munkákat, versesköteteket stb. Reinkarnáció című versében azt írja: „Előző életemben talán / Tölgyfa voltam / A Gangesz partján / amelyből egy szobrász / Kifaragta dacomat”. Lehet, hogy valóban tölgyfa volt, lehet, hogy valami egészen más. Öntudata, büszkesége, hajlíthatatlan akarata, elhivatottsága népének ügye mellett minden lehetséges variációt megenged, ami egy ember értékét adja. A legtöbb ember – különösen, ha költő – nyomot akar hagyni maga után. E kötet szerzője már eleget tett ennek azt elemi erejű emberi parancsnak, s nem is csak ezzel a kötetével.