Zrínyi-szótár

Zrínyi Miklósnak eddig nem volt szerencséje az utókor textológusaival: a művei kritikai kiadására irányuló igyekezet többször is kudarcba fulladt. Beke József Zrínyi-szótára azonban megteremtette a kellő alapozást a kritikai munkálatokhoz. Ha csupán a magyar nyelvtörténeti kutatás szempontjából tekintjük a szótár jelentőségét, akkor bízvást lehet állítani, hogy a magyar írói szótárak sorának gyarapítására aligha lehetett volna alkalmasabb életművet találni, mint amilyen Zrínyi Miklósé. Közismert, hogy a 17. század magyar nyelve eléggé kimaradt történeti nyelvészetünk érdeklődési köréből. S amikor e hiányok pótlásának sorában megjelenik egy olyan feldolgozás, amely a századnak irodalmi és nyelvi szempontból egyaránt kiemelkedő alkotóját írói szótár tükrében állítja elénk, ez Benkő Loránd megítélése szerint „valóságos telitalálatnak minősíthető”. Zrínyi Miklós személyisége, életműve számos értékkel rendelkezik: „igen széleskörű általános műveltsége, amely az élet különféle területeit átfogta: a főúri-udvari életét, a politikáét, a hadművelését, a gazdaságét, az irodalomét, a művészetekét. Továbbá a népi életnek, a hagyományoknak, gondolkodásmódnak, szokásoknak az ismerete, különösen magyar és horvát népi viszonylatokban: ugyanakkor a másik oldalon a nyugati, főként német és olasz kultúrában való jártassága..., több magyar nyelvi réteg ismerete..., nagyon tág idegennyelv-tudása...” S persze mindez számos műfajban teljesedett ki Zrínyi életművében: líra, epika, próza, vitairat, szakmai fejtegetés, levelezés stb.

Argumentum Kiadó, 2004.

Zrínyi-könyvtár V.

Szerkesztette: Beke József

Lektor: Horváth Katalin