Volt egyszer egy Kocsis Zoltán

„Lassan észrevettem például minden megfontoltság és meggondolás nélkül, hogy muzsikusokkal érintkezem. Itt talán a legtündökletesebb találkozásom Kocsis Zolival volt. Nála lenyűgöz, hogy ilyen mezítelenül a tehetség jelenlétét még nem láttam emberben. A szeretetnek és az aggódásnak olyan fokát váltja ki bennem, ami én nagyon kevés ember iránt éreztem.” (Pilinszky János)

„Kerek tíz esztendő telt el azóta, hogy először nyomtam le a Zeneakadémia legendás 8-as tantermének szecessziós rézkilincsét, hogy Kocsis Zoltán óráit aztán folyamatosan látogassam, ellesvén a titkot, a zenét, a zenei gondolat végtelen birodalmát. Nem sikerült. A titkot csak ő tudja, meg azok a kiválasztottak, akik otthonosan mozognak e birodalomban.”
(Koppány Zsolt, 1991)