Vétkek, balsors, szerelmek

„Luís de Camões elsőrangú költő, szonettköltőként pedig csak a legnagyobbakkal említhető egy lapon, mint Shakespeare vagy Ronsard. Megérdemli, hogy időnként (nemzedékenként?) újrafordítsuk a verseit. A jelen válogatás 128 szonettet és 5 hosszabb költeményt tartalmaz. A verseket Rákóczi István válogatta, aki nagy szakértelemmel kereste ki az egyes témákat és motívumokat leginkább reprezentáló verseket, illetve segített értelmezni a helyenként kissé homályos szövegeket. Ezt ezúton is nagyon köszönöm neki. (...) Camões tökéletesen ismeri a régi és az új költészet szabályait, a közönséges kliséket és szabályokat, de képes ezektől elvonatkoztatni, és talán ezért olyan nagy költő. A kor divatja szerint ír szerelmes verseket, rajong a hölgyekért, de érződik, hogy ezek a hölgyek nem egyszerűen a képzelet szüleményei, a kordivattal ellentétben van testi valójuk, és mélyen átélt érzelmek vannak a sorok mögött. És hiú és sértődékeny, és szeretne csillogó beszédével és tudásával felvágni a kiszemelt hölgy vagy éppen a potenciális versenytársak előtt. Nagyon lehet szeretni benne az embert a gyarlóságaival és a kérkedéseivel együtt. Hát hogyne értenénk meg azt az embert, aki egy zöld szempárért így tud lelkesedni! Mélyen emberi a hibáiban.”

(Mohácsi Árpád)

Luís Vaz de Camões (1524 vagy 1525 körül – 1580. június 10.) a portugál reneszánsz legkiemelkedőbb személyisége, és egyben Portugália nemzeti költője. Tucatnyi verset (szonetteket, dalokat, eklogákat stb.) írt, de hírnevét elsősorban a portugál nemzeti eposz, a Vasco da Gama útját feldolgozó A lusiadák (Os Lusíadas) alapozta meg. Életét ennek ellenére alig ismerjük. A Kelet-Indiákon hajózva eposzát író Camões a reneszánsz egyik legnagyobb alkotója, emellett a portugál irodalomnak is legtöbbre becsült költője. Más, főleg nem portugál források a barokkhoz sorolják. A középkori szonett versszerkezetben írta lírai szerelmes verseinek nagy részét. Az ókori hexameter mértéket is gyakran használta, valamint „A lusiadák” eposzában gyakran tesz utalást a görög és római Istenekre. Viszont a barokkban később kedveltté vált manierizmust már gyakran alkalmazta, így 1580-ban a halálával zárják le a portugál reneszánszot. Műve 1572-es megjelenésekor azonnal nagy népszerűségre tett szert hazájában, azonban neves kortársai – a szintén eposzköltő Torquato Tasso és Ludovico Ariosto – némileg elhomályosították hírnevét külföldön. Még kevésbé ismertek drámái, noha három komédiája szintén a portugál irodalom remeke. Művészetének és életének vizsgálatával az irodalomtudományi kutatás külön ága, az ún. camonológia foglalkozik.

Pesti Kalligram Kiadó, 2022.

Írta: Luís de Camões

Fordította: Mohácsi Árpád