Vallástörténet
A mű órigenészi szövegekből válogatott írások gyűjteménye, amelyet egységbe foglal Pamphilosz szerkesztői tevékenysége, bevezetője, a vádak ismertetése, azok cáfolása és az idézeteket összekötő szövegmagyarázatok. Az olvasó először tartja kezében magyar nyelven Pamphilosz Apologia pro Origene c. művét, amelyet már bőségesen tanulmányoztak francia, német és olasz nyelven is.
A kötet a Pécsi Tudományegyetem Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszékén 2013-ban alakult valláskutató munkacsoport sorozatának tagja. Szakembereknek és laikusoknak egyaránt ajánljuk; mindazoknak, akik a vallásosság különböző korokban és helyszíneken megnyilvánuló formái iránt érdeklődnek.
A szerző először 1993-ban foglalkozott a körmendi zsidóság történetével. Azóta tovább bővítette és kiegészítette a kutatásait, aminek eredményeit most adja közre. A magyar zsidó tudományosság számára rendkívül fontosak az alapkutatások – a források feltárása, összegyűjtése és publikálása, korszerű szemléletű feldolgozása.
A szerző a pártok, mozgalmak és kulturális közösségek egymáshoz való viszonyát vizsgálja a magyar és nemzetközi keresztény politika példáján keresztül.
A korai latin nyelvű, nyugati szerzetesség világából ránk maradt egy olyan elbeszélés, melynek kiindulópontja a sajátosan európai pusztaság felfedezése: 435 körül egy kelet-galliai előkelő fiatalember birtokát ott hagyva a Lélek indíttatására bevette magát a lakóhelyéhez közeli áthatolhatatlan hegyes erdőség rengetegébe, s az emberi tekintetek elől elrejtőzve intenzív imaéletbe kezdett.
A fővárosi reformátusság múltját és jelenét két kötetben, több mint félszáz, eredeti kutatáson alapuló tanulmány és adattárak mutatják be. A monografikus igényű, mintegy félezer fényképpel és térképekkel, táblázatokkal illusztrált, sokszerzős mű a budapesti reformátusok kulturális és társadalmi szerepvállalásával, egyházi életének legfontosabb területeivel, továbbá kimagasló szereplőivel és családjaival foglalkozik.
A kötet írásai az ókori Róma vallásának és irodalmának kevésbé ismert, megbízható és részletes források híján nehezen kutatható fejezeteire összpontosító elemzések, amelyek között találni a köztársaság korának vallási intézményrendszerét, a meghódított, írásbeliséggel nem rendelkező népek (jelesül a kelták) és a római hitvilág kapcsolatát vizsgáló írásokat éppúgy, mint a keleti misztériumvallások átvételével, politika és vallás kapcsolatával foglalkozókat.
Ravasz László (1882–1975) a „láthatatlan református pantheon” egyik legfontosabb alakja. A 20. századi református egyház Erdélyből jött karizmatikus püspöke, lenyűgöző szónok és író, a modern magyar protestantizmus nagy hatású közéleti személyisége. Ugyanakkor egyike a két világháború közötti zsidóellenesség ideológiai megalapozóinak.
A Szellemhívók és áldozárok kötetcím az amerikai őslakos vallások két fontos jelenségét nevezi meg. A szellemhívó szó az inuit (eszkimó) angekok, dán ndemaner kifejezés pontos fordítása, régi magyar áldozár (áldozópap) szavunk pedig itt az azték és inka vallási specialistára utal.
A Mátra lábainál terül el a Szentkút völgye, ahol a XVIII. századig visszamenően dokumentumokkal lehet bizonyítani, hogy Szűz Mária tiszteletére kegyhely működött. A kötet átfogó képet ad a magyarországi Mária-tiszteletről, annak történetéről, ismerteti a helyi történelmi adatokat és hű krónikásként végigköveti a kegyhely megújulásának történetét Ecséd község határában.
Mednyánszky Miklós ezúttal azokról a szakrális építményekről írt könyvet a gyerekeknek, amelyek évszázadokon át a legfontosabb szerepet játszották a közösség vallásos, társas és kulturális életében. A templomok, a kálváriák, az út menti keresztek, a feszületek, a képoszlopok, a képesfák a hétköznapok kísérői voltak, és a haranglábakkal, harangtornyokkal együtt az ünnepnapok kiemelkedő pillanatainak helyszínei is.
A magyar vidék, benne Tokaj zsidó emlékeinek megőrzése az egész magyarság kötelessége. Erkölcsi felelősség, szembenézés a közös történelemmel, szembesülés a nagy tragédia egy mozzanatával.
Sok népszokás gyökerei nyúlnak vissza a kereszténység előtti korba, mégis a történelem eseményeinek következtében Európa kevés helyén maradtak fenn olyan források, melyek lehetővé tennék, hogy a kezdetektől akár a jelenig végigkövethessük egy-egy népi szokás alakulását.
A vallás az emberi kultúra részeként a társadalmak kialakulásában, szerteágazó alakváltozataiban „a világ varázstalanításáig” alapvető szerepet játszott a történelemben, s noha a felvilágosodás után úgy tetszett, hogy a 19. századi Európában a magánszféra jelentéktelen része lesz, a 20. század ezt a folyamatot visszafordította.
E könyv tanulmányai a Kínában honos főbb vallásokat – konfucianizmus, taoizmus, buddhizmus, az iszlám és a kereszténység, valamint az ún. „népi vallás” – nem külön-külön és nem tanításaik szerint vizsgálják, hanem a vallásgyakorlás mindnyájukban közös kifejezésmódjait ragadják meg.
Az itt megjelenő húsz tanulmány szerzői – egyetemek, kutatóintézetek, levéltárak munkatársai – csaknem ugyanannyi tudományos műhelyt képviselnek az ország, sőt a Kárpát-medence különböző régióiból. A kötet ezzel széles keresztmetszetét adja a korszak hazai kutatásának.