Egyházi irodalom
A korai latin nyelvű, nyugati szerzetesség világából ránk maradt egy olyan elbeszélés, melynek kiindulópontja a sajátosan európai pusztaság felfedezése: 435 körül egy kelet-galliai előkelő fiatalember birtokát ott hagyva a Lélek indíttatására bevette magát a lakóhelyéhez közeli áthatolhatatlan hegyes erdőség rengetegébe, s az emberi tekintetek elől elrejtőzve intenzív imaéletbe kezdett.
Bár a mai közönség számára talán kevésbé ismert, Szent Cyprianus karthágói püspök (248–258) a korabeli kereszténység egyik legmeghatározóbb alakja volt és a latin nyelvű patrisztikus irodalom megalapozói közé tartozott, akire Szent Ágoston is követendő példaképként hivatkozik műveiben.
Több mint százéves, mindeddig elodázott feladatot teljesít ez a könyv, amikor szövegkritikai módszerrel vizsgálja középkori kódexeinket. A munka eredménye alapvetően más megvilágításba helyezi irodalmunk kezdeteit: leszámol a magányos fordítóról szóló elképzeléssel, s azzal, hogy a fordítókat nem vezették retorikai szempontok.
Alexandriai Kelemen művének célja az volt, hogy a keresztény híveket a hitigazságokról meggyőzze, mégpedig filozófiailag megalapozott érvekkel. Gondolatait nagyobb témakörök köré elrendezve, érdekesen, a szőnyegek szövésére emlékeztető módon fejti ki: kiragad egy gondolatot, majd ejti egy vagy több más kedvéért, aztán a gondolat távolabb ismét föltűnik.
Alexandriai Kelemen művének célja az volt, hogy a keresztény híveket a hitigazságokról meggyőzze, mégpedig filozófiailag megalapozott érvekkel. Gondolatait nagyobb témakörök köré elrendezve, érdekesen, a szőnyegek szövésére emlékeztető módon fejti ki: kiragad egy gondolatot, majd ejti egy vagy több más kedvéért, aztán a gondolat távolabb ismét föltűnik.
Először találkozhat az olvasó Avilai Szent Teréz összes verseinek magyar fordításával. Ezekben a szenvedélytől átfűtött, magas hőfokon izzó versekben sóvárogva várja az áhított halál eljövetelét, amikor végre egyesülhet Urával s elnyeri azt a mennyei boldogságot, ami már hét évesen is vándorútra késztette.