Politológia
Ebben a könyvben annak bemutatására vállalkozunk, hogy milyen különböző elképzelések léteznek a mai Magyarországon arról, hogy mi is a család. A lehetséges megközelítések közül egyaránt foglalkozunk a lakosság családfogalmaival és a családi élet működésére ható intézmények manifeszt vagy látens család-definícióival, rámutatva a különbségekből eredő lehetséges ütközésekre is.
„A szocializmus hívei közül is sokan azért veszítették el hitüket, mert mindennapi személyes életükben nem tapasztalták azt, amit a szocialista eszmékről tudtak, hallottak és olvastak…” (Gáspár Sándor)
A könyv az abnormális, mondhatni beteg alkotmányos rendszereket vizsgálja, de nem sarlatánkodik az orvostudomány területén. Nem keresi diktátorok önző, gonosz, beteges uralmának pszichológiai magyarázatát és orvosi diagnózisait. Személyek helyett elvekkel, intézményekkel és jogokkal foglalkozik tanulságos példák és esetek felhasználásával.
A szerző a magyarországi németek 1950–1970 közötti helyzetét alapvetően három szempont alapján vizsgálja: a politikai hatalom céljai, törekvései és azok megvalósításának módja, a közösség, illetve tagjainak reflexiói, valamint az így meghatározható folyamat hatásai szerint.
A nemzetnevelés gondolata egyidejű a modern nemzeteszme kialakulásával. Utóbbi folytonosan változó hangsúlyai újra és újra aktivizálják és aktualizálják a fogalmat is: a „nemzetnevelés” variációi és használatának intenzitása a változó kontextusokhoz kötött. E kötet három magyar nemzetnevelés-parafrázissal foglalkozik – egy pedagógus: Imre Sándor, egy oktatáspolitikus: Hóman Bálint és egy (párt)politikus: Gömbös Gyula terveivel –, melyek értelmezését és megértését a német területeken született hasonló elképzelések áttekintése segíti.
Mint mindig, most is a nyelvvel kezdődött minden. A nyelv kisajátítása, erőszakos birtokbavétele oda vezetett, hogy félelmetes távolságba kerültünk a valóságtól. Nincsen ennél súlyosabb krízis. Aki megpróbál kitörni a féligazságok, a mesterséges gondolatkísérletek szorításából, nem kevesebbet kockáztat, mint a kiűzetést a hazugságok paradicsomából...
Kell-e tudnunk, hogy milyen ember a választott vezetőnk? És azt tudjuk-e, hogy mi milyenek vagyunk, hogyan viszonyulunk a hatalomhoz – jelenleg az Orbán-rezsimhez? A szerző, Rudas János „kultikus” alaknak számít a hazai szervezetfejlesztés és a szociálpszichológia életében.
A szerző a pártok, mozgalmak és kulturális közösségek egymáshoz való viszonyát vizsgálja a magyar és nemzetközi keresztény politika példáján keresztül.
Úgy gondoljuk, a mai magyar politikai viszonyok is feltétlenül indokolttá teszik, hogy már középiskolás korban megfelelő politikaelméleti ismeretekkel rendelkezzenek az emberek. A mai fiatal nemzedékeknek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy állampolgárként, választópolgárként is felelősen tudjanak dönteni.
A kilenc tanulmányt tartalmazó, három szerkezeti egységre tagolódó kötet írásai a 2002-2005 közötti periódusban születtek. Könyv formájában megvalósuló közzétételüket, csokorba gyűjtésüket a két Ibériai-félszigeti ország párhuzamosan futó és sok tekintetben hasonló vonásokat mutató huszadik századi történelme és az azonos fejlődési pályaív indokolja.
Byung-Chul Han berlini filozófus, hasonlóan A kiégés társadalma című művében megfogalmazottakhoz, folytatja a neoliberalizmus kritikáját. Han minden aspektusában elénk tárja a szabadság válságához vezető neoliberális pszichopolitikát. Bemutatja, hogyan veszi igénybe a hatalom a lelket, s mindezt milyen új technikák révén éri el, vagyis miféle „pszichopolitikai rezsim” jellemzi korunkat.
A kötet célja az, hogy bemutassa a modern szociálpolitika fő jellemzőit Európában és ezen belül Magyarországon, követve azt az utat, melyet a jóléti állam alig több mint száz évvel ezelőtti kezdeteitől napjainkig megtett.
A fordításkötet válogatás a politikai szemantika, szimbolizáció, retorika és diskurzus angol, német, francia és olasz nyelvű szakirodalmából. A tanulmányok és könyvrészletek olyan kérdésekre keresik a választ, hogy mit jelent a hatalom nyelve, mi a politikai stílus, hogyan működik a politika szimbolikus valósága, miért éledt újjá napjainkban a retorika, milyen a politika diszkurzív természete, hogyan függ össze egymással a politikai nyilvánosság és a kommunikáció.
A könyvben az olvasó találkozhat Churchillel és Periklésszel, Kádár Jánossal és Horthy Miklóssal, Nagy Imrével és Alexander Dubčekkel, és persze a címadó párossal, Tiberius császárral és Sztálinnal. Másképpen: egy csipetnyi ókorral és XX. századdal, jellemrajzzal és elemzéssel, politikatörténettel, sok küzdelemmel és halállal.
A második világháborút követő években szerte Európában tudták és beszélték, hogy a lassan magára találó demokratikus Ausztria a fokozatosan egymással szembekerülő szövetségesek titkosszolgálatainak bázisa, hírszerzők és kémelhárítók találkahelye, az ügynökök utánpótlásának forrása. A kötet összességében bepillantást enged egy olyan világba, melynek számos részlete még ma is homályban van előttünk.
A riport-szociográfia a 2000-es évek első évtizedének legsúlyosabb, gyilkosságokba torkolló etnikai jellegű konfliktusait dolgozza föl az oknyomozó újságírás és az irodalmi szociográfia módszereivel.
Az ún. rokonlátogatók, azaz a második világháború után Magyarországról kitelepített németek és itthon maradt rokonaik kapcsolattartására, a svábok utazásaira a magyar állambiztonság is felfigyelt. A magyarországi németek elleni állam(biztonság)i intézkedéssorozatok második hulláma az 1956-os forradalmat követő megtorlások során, illetve azok lezárulta után kezdődött meg.