Magyar történelem
E könyv főhőse nem tartozik a Kádár-korszak manapság sokat emlegetett szereplői közé. Talán azért, mert 1981-es halála miatt nem élhette meg a rendszerváltást, és az a terület, amelyet politikusként patronált – a mezőgazdaság és a falusi társadalom – is sokat vesztett súlyából. Valójában a 20. századi magyar történelem fontos és befolyásos szereplőjével van dolgunk. Szabó Miklós történész szerint, ha egy szoborcsoport ábrázolná a Kádár-rendszert, akkor a névadó mellett az egyik legfontosabb mellékalakot Fehér Lajosról kellene mintázni.
Gróf Johann Coronini-Cronberg, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság katonai és polgári kormányzója 1859. január 8-án kelt utasításában rendelte el az egyes témák helyi viszonyait jól ismerő vezetők és értelmiségiek közreműködésével a települések hely- és néprajzi leírását. Beküldési határidőnek 1859 júliusát, az egész éves megfigyelést igénylő munkáknál a következő év február végét szabta meg.
A kötet a 18. század végi népi mentalitás egyik eddig legizgalmasabb dokumentuma. Nemcsak Erdély különböző nyelvű és eltérő felekezetű népességének hiedelmeit mutatja be, hanem az értelmiségi gondolkodásra is fényt vet, jelzi, hogy milyen mélyen tudtak behatolni lelkészek a népi képzeletvilágba.
E mű első kiadása 1937-ben látott napvilágot, s rögtön nagy sikert aratott mind a szakemberek, mind a művelt nagyközönség körében. A kötetet sok-sok szemléletes rajz, valamint 206 egyedülállónak mondható fénykép gazdagítja.
A könyv első ízben mutatja be a népítéletek, tüntetések és pogromok történetét a politikai rendőrség és a megyei levéltárak jórészt ismeretlen dokumentumai alapján. Az új források bevonása révén a szerző új kérdéseket tesz fel: bemutatja az elkövetők eddig jobbára feltáratlan társadalmi hátterét, miközben a népi kultúra és képzeletvilág korábban nem vizsgált jelentéseit kutatja.
A tudományos igényű összefoglalásban a kiváló történész és Batthyány-kutató emberközeli képet nyújt az ifjú, majd a tevékeny és sokoldalú politikusról, aki 1848 egyik kulcsfigurája volt, megszervezte a nemzetőrséget és honvédtoborzást. Megtudjuk, hogy miért mondott le, és milyen vádak alapján ítélték halálra.
A könyv megszületése nagyot lendít az eddigi Esterházy értelmezésen, melynek egyik legfőbb kérdése az volt, miként lehet egységes nézőpontból szemlélni Esterházy János életének azt a kétszer 12 évét, amely látszólag szöges ellentéte egymásnak.
A hajdúk eredetileg fegyveres marhapásztorok voltak. Nevük valószínűsíthetően a hajtó vagy hajdó szavakból eredeztethető. Feladatuk volt a csorda őrzése, ami időnként fegyveres fellépést is igényelt, mivel meg kellett védeni a jószágot a rablóktól vagy a ragadozó állatoktól.
A tudományos ismeretterjesztő igénnyel megírt könyvben a kunok múltját ismerhetjük meg egy elképzelt reneszánsz kori kun írástudó elmondásában, a kun nép nézőpontjából. Végigkövethetjük népének történetét, harcokkal teli vándorlásait ázsiai őshazájától a Kárpát-medencéig.
A Piarista Rend alapításának 400. és a budapesti Piarista Gimnázium alapításának 300. évfordulója alkalmából a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában megrendezett jubileumi kiállítás katalógusának első, gazdagon illusztrált kötete 16 tanulmányt tartalmaz a piarista rend és Magyarország első kapcsolatairól, a magyar piaristák iskolarendszeréről, természettudományos oktatásról, történetírásról, lelkipásztorkodásról és a hittudományok műveléséről.
Kapcsolódó kiadvány: Hitre, tudásra II.
A Piarista Rend alapításának 400. és a budapesti Piarista Gimnázium alapításának 300. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi kiállítás katalógusának második, az elsőhöz hasonlóan gazdagon illusztrált kötete is 16 tanulmányt tartalmaz a piarista muzeális gyűjtemények történetéről, művészetükről, zenéjükről, Kodály Zoltánról, Sík Sándorról, Erdősi Imréről, Tomek Vincéről, az önképzőkörökről, színjátszásról, cserkészetről, vitorlázásról, piarista humorról és a pesti piarista házakról.
Kapcsolódó kiadvány: Hitre, tudásra I.
Kevesen bár, de még élnek közöttünk olyanok, akiknek az 1951. évi budapesti tömeges kitelepítés nem – nemcsak – történelem, hanem saját életük egy – keserves – epizódja is lett. A főváros elhagyására kényszerített emberek családi – közös háztartás okán többgenerációs nagycsaládi – számkivetésre ítéltettek, a két hónapos csecsemőtől a kilencedik X-et taposó matuzsálemig, özvegyig.
Horthy Miklós személyéről és tevékenységéről számtalan könyv, tanulmány és cikk született az utóbbi években, de életének és karrierjének egy kevéssé feldolgozott szakaszát az utókor eddig csak nagy vonalakban ismerhette. Turbucz Dávid vállalkozott elsőként arra, hogy Horthy 1882 és 1918 közötti haditengerészeti karrierjét a magyar és osztrák közgyűjteményekben fellelhető anyagokra támaszkodva, tudományos alapossággal és részletességgel, de egyúttal olvasmányos stílusban mutassa be.
A hortobágyi deportálás vékony szál a társadalom mobilizálásának szövevényében. Mozzanat egy átfogóbb történetben: a tulajdon és a család átrendezésének kísérletében. A deportálás bőségesen hátrahagyott nyomait, az elhurcolt családok életút-szálait követve az 1945 utáni vidéki Magyarország életvilág-szövevényéhez is közel kerülünk.
Ungváry Krisztián a Budapest ostroma című, számos hazai és nemzetközi kiadást megélt, páratlanul népszerű kötete után ezúttal a csatában részt vevő német katonai elitet vizsgálja: kollektív életrajzgyűjteménye azokat a német katonákat veszi sorra, akik fontos vezető beosztásban vettek részt a fővárosi harcokban, vagy budapesti tartózkodásuk alatt előkelő kitüntetésekben részesültek.
Gróf Bánffy Miklós író, grafikus, intendáns, külügyminiszter 1945-ben írt visszaemlékezése egyszerre tényfeltáró dokumentum és emlékirat, melynek középpontjában a Horthy-rendszer első évtizede áll.
A kiadvány nem tanulmány, hanem összeállítás II. Rákóczi Ferenc életéről, tevékenységéről, száműzetéséről, haláláról, hazahozataláról és örök nyugalomra helyezéséről – olvasható az előszóban. Kiadásának apropója a szegedi vár Rákóczi és kurucai általi ostromának 300. évfordulója volt.
A kötet címében szereplő Indusztria, az ipar és az iparosítás képzelet szülte istennője azt a szinte vallásos hitet szimbolizálja, amely az iparhoz és az iparfejlesztéshez kötődött a modern korban.
A főváros modernizálását sok területen lassította a szocialista berendezkedésre jellemző egyenlősítő politika, s ez feszültségeket keltett. Különösen markánsan jelentkezett ez az iparfejlesztésben.
A kötet eredetileg arab, görög, latin és ószláv nyelven írt hazai vagy magyar vonatkozású történeti munkák, földrajzi útleírások, diplomáciai és egyházjogi tartalmú levelek magyar szövegét tartalmazza az 1116–1205 közötti időszakból, részletes bevezetőkkel és gazdag magyarázó jegyzetanyaggal együtt.