Magyar történelem
A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja 1968-ban jött létre, amikor – a gazdasági reformok egyik lépéseként – az ország sorsáról döntő párt- és állami szervek úgy döntöttek, hogy a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti-, Irodalmi- és Zenei Alapját összevonják, pénzzel való ellátásukat pedig a Képzőművészeti Alapra bízzák...
A könyv egyszerre fontos neveléstörténeti forrás, gazdag szociográfia és finom szociálpszichológiai munka.
A kötet tiszteletadás az 1956-os forradalom tragikus sorsú miniszterelnöke és a vele együtt, egyazon titkos perben elítéltek emléke előtt, ugyanakkor kísérlet arra, hogy a per politikai hátterét, eljárásjogi koncepcióját és lefolyásának körülményeit a lehető legnagyobb tényszerűséggel az olvasó elé tárja.
A kötet jó néhány szerző közös munkájának a gyümölcse; olyan kezdeményezés, amely a rendszerváltás idejének populáris zenéje mellett betekintést enged a korszak politika- és társadalomtörténetébe is.
A pünkösdi vagy karizmatikus mozgalmak fontos színfoltjai az újprotestantizmusnak. A kutató eddig még fel nem tárt forrásanyag segítségével a második világháborút követő másfél évtized történéseit mutatja be, amely a hazai pünkösdizmus nagy válságperiódusa.
A kötet tanulmányai ennek a „hosszú” 1949-nek a megismeréséhez kívánnak hozzájárulni. A szerzők – a korszak történetének kiváló kutatói – a hazai sztálinista diktatúra kiépülésének számos területével foglalkoznak, a „címadó” Rajk-pertől kezdve a politikai és gazdasági intézményrendszer átalakításán és az erőszakszervezetek tevékenységén keresztül a kulturális élet néhány jellemző részletének bemutatásáig.
E kilenc és fél éves kutatómunkával készült mű mintegy 3100 személy – a teljes korabeli politikai elit – életrajzi adatait tartalmazza. Az archontológia és prozopográfia új módszereit alkalmazva e személyi adattár az országgyűlési elit minden tagjára kiterjed.
Ez a kötet a BBC magyar osztályán az elmúlt ötven év során összegyűlt, leadott és leadatlan anyagokból próbálja felidézni az 1956-os forradalom hősi és tragikus napjait. Az archív felvételeket is tartalmazó kötet méltó emléket állít mind az 1956-os forradalomnak, mind a BBC nemrég megszűnt magyar adásának. (UTOLSÓ PÉLDÁNY)
Csallány Dezső könyvében 33 jelentős, rövidebb-hosszabb rovásírásos emléket mutat be az emlékek hiteles képével. Minden esetben ismerteti a rovásírásos emlék keletkezésének és fellelésének történetét, részletesen bemutatja az emlék korábbi vizsgálatának eredményeit, és megadja a véleménye szerinti helyes olvasatot is.
Karig Sára nevét sokan ismerik a Népek Meséi sorozatból, Bulgakov-fordításaiból, és talán még az 1947-es választásokkal kapcsolatos szerepéről is hallottak jó néhányan. 1988–89-ben elmesélte fordulatos élettörténetét Bakonyi Évának. Az interjú, s vele az interjúalany most új életre kel...
Kötetünk címválasztásában, formátumában A Kommunizmus Fekete Könyve előtt tiszteleg. De míg e monumentális alkotás a kommunista rendszer politikai, emberellenes bűntetteit vizsgálja, a kutatást a világ valamennyi szocialista országára kiterjesztve, kötetünk szerényebb célt tűzött ki maga elé: csak Magyarországot, s azon belül is elsősorban a gazdasági folyamatokat vizsgálja.
A könyv az ország 1945-ben meginduló szovjetizálásától, ezen belül pedig a földosztástól a hetvenes évekig tekinti át a magyarországi falvakat felforgató, azokat végérvényesen átalakító eseményeket és folyamatokat. A vidék életét meghatározó tényezők közül a kollektivizálás a leglátványosabb, de legalább ennyire fontos volt a téeszekben dolgozók folyamatos elvándorlást generáló hátrányos megkülönböztetése a társadalombiztosításban, és a falvaknak morzsákat is alig juttató településpolitika.
1940. szeptember 5-én reggel a második bécsi döntés értelmében a magyar honvédség átlépte a trianoni békeszerződésben megállapított magyar–román határt, és ezzel Észak-Erdély 50 hónapra ismét Magyarország része lett. Ablonczy Balázs könyve e bő négy év krónikája: bemutatja, miképpen lett újra magyar Észak-Erdély, milyen eszközökkel próbálta a magyar kormányzat átformálni magyar nemzeti térré, hogyan igyekezett megtartani, és végül miként veszett el újra.
Ez a könyv a zsidók magyarországi történelmének közel ezer évét próbálja áttekinteni. Csaknem ugyanolyan hosszú idő ez, mint a Dél-Oroszország felől a Kárpát-medencébe betelepülő törzsökös magyarok története...
Ha Darányi Kálmán miniszterelnökre terelődik a szó, a korszakot ismerők is jobbára csak a győri programot, az első zsidótörvény előkészítését vagy a nyilasokkal való egyezkedését tudják felidézni. Hogyan lehetett Magyarország miniszterelnöke a korszak egyik legszürkébb, csak végrehajtó szerepre hivatott politikusa?
Milyen eszközökkel igyekeztek a kommunisták meggyőzni a hétköznapi embereket arról, hogy a létező világok legjobbikát ígérik nekik? Miként vált a politikai propaganda a mindennapok részévé az 1948 utáni években? Mit jelentett a házi agitáció, és mi volt a célja? Milyen szerepe volt a kommunista „újbeszélnek” a meggyőzésben, a mindennapos kis alkukban és az egyéni érdekérvényesítésben?
Magyarországon az 1945 után kiépülő kommunista diktatúra a kezdetektől fogva életképtelen gazdasági rendszert erőltetett a társadalomra, és ítéletek százezrei marasztalták el azokat, akik szembekerültek az irracionális gazdaságpolitika követelményeivel. Nem csoda, hogy az újjáépítés kiemelten fontos iparágának számító hazai szénbányászat is áldozatul esett a folyamatosan szélesedő hatalmi gyanakvásnak...
Andrássyról alig tudunk valamit, a közvéleményben nem él az alakja, pedig Magyarország egyik legjelentősebb politikusáról van szó, 1867–71 között a Magyar Királyság miniszterelnökéről, a polgári Magyarország egyik megteremtőjéről, későbbi osztrák–magyar közös külügyminiszterről, egy olyan személyről, akinek a nevét Európában máshol is ismerik.
Mészáros István professzor a Mindszenty-életrajz néhány fontos pontját világítja meg könyvében, újabb kutatásaival és dokumentumközléseivel megalapozva, újabb vonatkozásokkal gyarapítva a szakirodalmat és a közismeretet.
Ez a kötet egy különleges és kivételes életű nőről szól. A magyar történelem nem bővelkedik kiemelkedő női politikusokban, de még ők is gyakran feledésbe merülnek a hazai emlékezetpolitikai csatározásokban. Rajk Júlia élete is folyamatosan árnyékba került mivel sehova sem lehetett besorolni a mindig is megosztott magyar közéletben.
Remélhetőleg Magyarországon is lesz visszhangja a könyvnek. Erre nagy szükség lenne, mert szerintem a shoával és az akkori magyar társadalom részességével való szembenézés még várat magára.