Felsőoktatási tankönyvek
Pászka Imre, a Szegedi Tudományegyetem szociológiaprofesszora „Kis jégkorszak – Létfenntartás” alcímű kötetében az egyének és csoportok kis jégkorszakbeli (14–19. század) létfenntartásának alakulásában a természeti és az emberi tényezők hatását és következményeit mutatja be.
Pászka Imre professzor „Kis jégkorszak – Járványok” alcímmel írt munkája az Együtthatás – reprezentációk I. (Kis jégkorszak – Létfenntartás) című könyvének folytatása.
Hogyan változtak az ételeink az idők folyamán, és mi volt ebben a kivagyiság szerepe? Miféle hadicseleket alkalmaztak egymás ellen kórokozók és betegek évszázadokon keresztül? Miként változott a hírek terjedése a postakocsitól a táviratig és tovább? Milyen új élményeket hozott a vonat, a mozi, az autó, a repülés vagy a számítógép? (...)
A kötet annak a folyamatnak a sokféleségét mutatja be, amelynek eredményeképpen a rendszerváltást megelőző évtizedekben egyebek mellett két tekintetben következett be határátlépés a humán és társadalomtudományokban: egyrészt a nyugat-európai és amerikai elméleti áramlatok hatása megjelent a hazai kutatásokban, másrészt a hazai kutatások kiléptek a nemzetközi színtérre.
A kötet a kontinens 20. századi társadalmi fejlődését mutatja be, kitekintve az ezredfordulón túlra is. Eközben sorra veszi a változások legfontosabb területeit, mint a népesség és család, a fogyasztás, szórakozás és munka, a társadalmi egyenlőtlenségek és mobilitás vagy éppen az oktatás és a vallás.
A kötet a világtörténelem legsajátosabb nemzetközi parlamentjének kialakulását, történetét és működését ismerteti. Bemutatja hogyan váltak a képviselők az egyszerű tanácsadókból az Európai Közösség társdöntéshozóivá, milyen változást hozott a Parlament életébe a közvetlen választás, mi jellemzi a politikai csoportok és képviselők mindennapjait.
Gróf Johann Coronini-Cronberg, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság katonai és polgári kormányzója 1859. január 8-án kelt utasításában rendelte el az egyes témák helyi viszonyait jól ismerő vezetők és értelmiségiek közreműködésével a települések hely- és néprajzi leírását. Beküldési határidőnek 1859 júliusát, az egész éves megfigyelést igénylő munkáknál a következő év február végét szabta meg.
A mongolok évszázadok óta az eurázsiai térség történetének meghatározó szereplői. Az egyetlen olyan belső-ázsiai nomád nép, amely önálló birodalma létrehozása, majd annak bukása után is képes volt fennmaradni, megőrizte identitását és államiságának hagyományát. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy megismertesse az olvasóval Mongólia modern kori történetét a mandzsu hódoltságtól napjainkig, kitérve a politikai mellett a gazdasági, társadalmi és kulturális változásokra is.
A Szegedi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékén folyó oktatói és tudományos kutatói munka során az elmúlt években megteremtődtek annak a szakmai feltételei, hogy Székely Melinda ennek a komplex kérdéskörnek egy jól kiválasztott részét a nemzetközi tudományosság megkövetelte színvonalon feldolgozhassa.
A könyvben olyan elemző tanulmányokat és módszertani ismertetéseket olvashatunk, amelyek képet adnak a hazai történelemoktatást aktuálisan foglalkoztató kérdésekről, illetve gyakorlatorientált ismereteket nyújtanak a kipróbált új megoldásokról.
Gróf Johann Coronini-Cronberg, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság katonai és polgári kormányzója 1859. január 8-án kelt utasításában rendelte el az egyes témák helyi viszonyait jól ismerő vezetők és értelmiségiek közreműködésével a települések hely- és néprajzi leírását. Beküldési határidőnek 1859 júliusát, az egész éves megfigyelést igénylő munkáknál a következő év február végét szabta meg...
Závodszky Géza, akinek tankönyveiből korosztályok egymást követő hosszú sora ismerkedett a magyarság és az emberiség történetével, ezúttal az elmúlt évtizedekben megjelent cikkeiből, tanulmányaiból állított össze kötetet.
Sajátosan szórakoztató, magával ragadó stílusában szerteágazó, de mindannyiunkat érdeklő példákkal vázolja fel Neagu Djuvara a XX. század történetfilozófiai iskoláinak ívét, érintve a történelmi tény, eszköztár, okság, történelmi igazság és fejlődés fogalomköreit, megfogalmazva ennek mentén saját, a történelem relativitása mellett kiálló történészi credóját.
Ritkán találkozni olyan kötettel, amely az általános történeti művektől eltérő nézőpontból mutatja be az 1948-as arab-izraeli háború történéseit. Bár e palesztin háborúként is ismert konfliktus terjedelmes szakirodalma – benne a palesztin területek megszállásának története (Nakba) – változatos és alapos, mégis leginkább egyik vagy másik szembenálló fél – izraeliek, palesztinok vagy arab szomszédaik – szemszögéből íródtak.
Lázár deák nevezetes Magyarország-térképe (1528) a magyar térképészet első és mindjárt kiváló alkotása. E könyv a Lázár előtti térképek kutatási eredményeinek összefoglalása, elsősorban a tárgyi emlékek, a fennmaradt térképek tükrében.
A kötet Magyarország történetének 225 esztendejéről ad átfogó képet. 1301-ben, amikor a történet indul, az ország mélyponton volt, az állami egység csak névlegesen létezett, a tartományokra szakadás, a felbomlás tényleges veszélye fenyegetett. 1526. augusztus 29-én, amely nappal a könyv befejeződik, a mohácsi csatavesztéssel megásták a középkori magyar állam sírját, s az hamarosan részekre bomlott.
A kötet nem csupán – címének megfelelően – Magyarország 895-1301 közti történetét tekinti át, hanem előzményként felvázolja a Kárpát-medence és a magyarság 895 előtti históriáját is.
A „hosszú” 19. század magyar történelmét bemutató egyetemi tankönyv – amely az első kiadás bővített, javított változata – korszerű, új kutatásokon alapul. Megjelenése nem csupán a felsőoktatás, hanem az egész közoktatás, a szakközönség és az érdeklődők számára is rendkívül fontos, hiszen igen sok romantikus elképzelés, hivatkozás és vita kötődik a korhoz. A hiteles, összefoglaló ismereteket nyújtó szakkönyv a történelemtanárok továbbképzéséhez is nélkülözhetetlen.
Hausner Gábor a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársa. Jó két évtizedes Zrínyi-kutatásait összegző kismonográfiája több szempontból is határterületen mozog. A költő és hadtudós Zrínyi Miklós hadelméleti gondolkodásának és katonai tevékenységének eszmetörténeti vizsgálata során egyszerre tekinti át az irodalomtörténet, a történettudomány, a hadtörténet és művelődéstörténet idevágó kutatásait és sokszor egymásnak ellentmondó következtetéseit.
A könyv – röviden – arról szól, hogy milyen cselekvési, intézkedési, ideológiai, érdeki, erkölcsi, gazdasági, politikai, hatalmi, mediális, oktatási, verbális lehetőségei és elemei vannak a közösség, a társadalom, a nemzet tönkretételének. Megírásának az ötletét a 2004. december 5-én, aljas módon kikényszerített, a nemzetet megszégyenítő és megalázó népszavazásnak az eredménye volt arról a kérdésről, hogy a nemzet egy-e, vagy a maradék Magyarországnak semmi köze az elszakított részekhez.
E kötet szerzőivel együtt tisztelegni kívánunk Ilon Gábor több mint 100 régészeti feltárást átfogó régészeti munkája, környezetrégészeti szervezőkészsége, a mintegy 150 végzett tanítványt felvonultató régész-technikus képzésben betöltött szerepe és a több mint 120 szakcikket, könyvet, monográfiát, ismeretterjesztő cikket felvonultató teljesítménye előtt.