Felsőoktatási tankönyvek
A boszorkányok alakja évezredek óta kísérti az emberiség képzeletvilágát. Titkos, mágikus rontásuk árt az emberek, állatok, földek termékenységének, balszerencsét, betegséget, halált okoz, természeti katasztrófát idéz elő. A kereszténység történetében ők Isten és az emberiség legfőbb ellenségének, az ördögnek a szolgálói.
A Húsvéti krónikáról átfogó elemzés a mű első kiadása (Rader, 1615) óta eltelt közel négyszáz évben nem készült. A Chronicon Paschaléról elsősorban tudományos lexikonok szócikkei, valamint a különböző kiadások és fordítások elé írt előszók, továbbá néhány, az ókori és középkori történetírást tárgyaló munka rövid fejezete igazít el.
Kovács László, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének nyugalmazott tudományos tanácsadója a kora Árpád-korból származó, pontosabban az 1000–1141 között veretett zárópénzű kincsleletek nyomába ered. A szerző számos, a lelet megtalálásának idejére, módjára, összetételére vonatkozó híradást is összegyűjtve, az előkerülési helyek korabeli és mai nevének ábécésorrendjében állította össze a jelen katalógust.
Boyé Lafayette De Mente nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy egy könyvben összefoglalja a koreai kultúra sajátosságait. A szerző A koreai észjárás című könyvének egy igen különös tagolást választott. A mű nem részekre vagy fejezetekre oszlik, hanem címszavakra, egy-egy koreai kifejezésre.
Wojtilla Gyula, a szegedi egyetem Ókortörténeti Tanszékének indológus tanszékvezető professzora, kötete kettős feladatot teljesít, egyrészt kézikönyvként szolgál az érdeklődőknek, másrészt az egyetemi oktatásban nélkülözhetetlen tankönyvként szolgál.
Az elmúlt közel kétszáz évben több medievista vizsgálta a magyar krónikaszerkesztmény Árpád-kori eseményeit ismertető szakaszát, számos elmélet született a szöveg magját alkotó ősgeszta keletkezésével és annak folytatásaival kapcsolatban.
Hazánk német megszállása után 1944. március 22-én Horthy Miklós kormányzó, némi habozás és alkudozás után az elvakultan nácibarát és antiszemita Sztójay Dömét, volt berlini követét nevezte ki miniszterelnöknek...
Nagyon sok könyv született már a nemzetiszocialisták hatalomban eltöltött éveiről, a rendszerről és az ideológiáról, mégis keveset értettünk meg abból, hogy mi motiválta Hitlert és követőit céljaik fanatikus véghezvitelében. A szokásos történészi gyakorlattól eltérően jelen kötet nem a náci rendszer működését és a politikai motivációkat elemzi, hanem azokat a lélektani folyamatokat, amelyek a történeti kutatásban eddig kevésbé kaptak figyelmet.
Elvehetik-e a robotok a munkánkat? Öntudatra ébredhet-e egy gép? Betölthetjük-e a tudatunkat egy számítógépbe? Nyakunkon a robotapokalipszis? Byron Reese a jövőnket talán leginkább meghatározó kérdéseket, a mesterséges intelligencia fejlődését és a robotok térnyerésének várható hatásait vizsgálja. A technológiai vívmányokat középpontba állító történelmi áttekintés mellett filozófiai szempontokat is érint, és korunk különböző elgondolásait bemutatva számos lehetséges forgatókönyvet vázol fel a jövőnkről.
A szerző a paraszti gazdálkodás és társadalom kialakulását és átalakulását kíséri végig négy történelmi – a hűbéri, a kapitalista, a szocialista és az újkapitalista – korszakon keresztül. Kitér a hazai viszonyok régiónkénti különbségeinek elemzésére, valamint a magyar viszonyok európai térben való elhelyezésére.
E kilenc és fél éves kutatómunkával készült mű mintegy 3100 személy – a teljes korabeli politikai elit – életrajzi adatait tartalmazza. Az archontológia és prozopográfia új módszereit alkalmazva e személyi adattár az országgyűlési elit minden tagjára kiterjed.
A kötet a Salzburgban keletkezett kora középkori, VIII. és IX. századi írott forrásokat vizsgálja, historiográfia aspektusból tekinti át, illetve teszi számos ponton behatóbb elemzés tárgyává ezen időszak dokumentumait: hogyan tükröződik bennük a kor nagy-, illetve helyi politikája, jogrendszere, kulturális tendenciái.
Történész ritkán szánja rá magát, hogy számot adjon arról: mit miért csinál, és mi képezi szakmai tevékenységének az elvi alapját. Magyar történetíró pedig kivált nem szokott kötélnek állni, hogy színt valljon elvi és módszertani kérdésekről...
A könyvben bemutatott váci múmiákat 1994-ben, a váci Fehérek templomának fejújítási munkálatai közben, véletlenül fedezték fel. A 18. században, az altemplom kriptájába temetett embertársaink természetes úton, minden emberi beavatkozás nélkül konzerválódtak. A mumifikálódás a kripta egyedülálló mikroklímájának, a temetkezés módjainak köszönhető.
A kötet az 1961-től 1974-ig bezárólag végzett mongol-magyar régészeti expedíciók ásatási eredményeit foglalja magában. A leletek tudományos leírása mellett megkapjuk azok történelmi–régészeti hátterének leírását is, a régebbi szakirodalmi adatokat, benne külföldi párhuzamok alapján. (angol nyelvű kötet)
A kötet két dinasztia, az Árpádok és a Rurikok (valamint az uralmuk alatti terület) évszázadokon keresztül folyamatosan létező – és változó – kapcsolatát tekinti át. A feldolgozás újszerűségét a forráskritikai megalapozottság és az a háttér jelenti, amely a belpolitikai tényezőkre és nemzetközi összefüggésekre egyaránt tekintettel láttatja a kétoldalú kapcsolatokat.
Forráskiadványunkban a polgári forradalomtól (1848) a XXI. század nyitányáig (2000) dokumentáljuk a jelentősebb magyarországi autonómiák – a közigazgatási önkormányzatok, a kamarák, a társadalombiztosítók, az egyházak, az egyetemek és a Magyar Tudományos Akadémia önkormányzatának – keletkezéstörténetét, szervezetét és működését.
A könyvben egy homokhátsági avar temető feltárásának titkaiba nyerhet bepillantást az olvasó. Az aprólékos, ám annál izgalmasabb régészeti munka bemutatásán keresztül megismerkedhetünk egy 1300 éve a Kárpát-medencében élt rejtélyes nép, az avarok történetével, kultúrájával, a magyarsághoz való kapcsolatával.
Az 1967. június 5-én kirobbant és hat napig tartó „villámháborúban” az arab országok súlyos vereséget szenvedtek. A vereség Egyiptom és Szíria szövetségeseinek, a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak a vereségét is jelentette. Már az 1973-as arab-izraeli háborút megelőzően és annak folyamán Magyarország továbbra is támogatásáról biztosította az arab népeket.
A kötet 50, eredetileg latin, görög és orosz nyelven írt, a 950-es évektől az 1050-ig terjedő időszakra vonatkozó forrás magyar szövegét tartalmazza gazdag magyarázó jegyzetanyaggal együtt.
A Nagy Háborúról könyvtárnyi irodalom született 1914 óta, ugyanakkor magyarországi historiográfiájáról nem készült még átfogó áttekintés. Szőts Zoltán Oszkár kötete ezt a hiányt pótolja. Részletesen bemutatja az 1945 előtt alkotó szerzők munkásságát, összehasonlítja szemléletüket a kommunista hatalomátvétel után meggyökerező új álláspontokkal, majd eljut napjaink szakirodalmáig.