1956
A kötetben Aczél Tamás, Ágh István, Déry Tibor, Eörsi István, Fejes Endre, Ferdinandy György, Galgóczi Erzsébet, Göncz Árpád, Ignácz Rózsa, Kertész Ákos, Kertész Imre, Konrád György, Mándy Iván, Örkény István, Sárközy Mátyás és mások ötvenhatos novelláit olvashatjuk.
A szerző kutatásai egyetlen kérdésre irányulnak: az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a görög emigráció közti összefüggésekre. A történeti források bizonyító súlya alatt könnyebb a magyar közvélekedést megváltoztatni, mint a görögséget rávenni a múlttal való szembesülésre.
A kötet nem az 1956-os forradalomról szól közvetlenül, mégis minden sorában erről van szó. Lapról lapra szinte majdnem rekonstruálhatók az események, ha nem is teljességükben, de teljes fontosságukban. Nem az eseményekről szól e könyv – arról született már néhány munka –, hanem arról, ami mögötte volt.
A történelmi múlt annyiféle értelmezést ébreszt és emléket rögzít, ahány embert kérdezünk, ahány szemszögéből föltárjuk az eseményeket, 1956-ról, a Szegeden és a szegedi egyetemen történtekről ki ezt látta meg, ki amazt vette észre – attól függően is, kinek mit diktált az érdeke, a félelme, a reménye...
A tanulmánykötet az 1956-os fegyveres felkelés budai központjának eseményeit, az ellenállás résztvevőinek tevékenységét, sorsát tárgyalja.
Már közhelyként ismert tény, hogy a XIII. kerület lakossága és munkássága kevéssé vette ki részét az 1956-os forradalom eseményeiből. Ugyanakkor az Újlipótváros értelmiségi csoportjai és az angyalföldi munkásság nagy tömegei is lelkesen üdvözölték a forradalom kitörését.
A könyvet bárki haszonnal forgathatja: magyarul ezt a témát így még eddig nem dolgozták fel, annál is inkább, mert a nyugati és a szovjet archívumok csak nemrégiben nyíltak meg a kutatók előtt.
A szerző a Műszaki Egyetemtől kezdve Csepelig végigjárja velünk mindazokat a helyeket, ahol a forradalom eseményei zajlottak, s megkísérli a számos, gyakran egymásnak ellentmondó beszámolók alapján rekonstruálni nemcsak a tényleges történéseket, hanem a történelem viharába került emberek indítékait is.
Erich Lessing neve – mára – összekapcsolódott az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal. A forradalom napjaiban rengeteg fotó készült, és járta be a világsajtót, köztük több mint tucatnyi külföldi fotóriporter tudósított az 56-os eseményekről, de talán egyiküknek sem sikerült annyira a vasfüggöny mögötti országok helyzetét, társadalmi mozgásait, változásait megértő-megérző, az eseményeket belülről láttató képeket készítene, mint neki.
Az ötvenes évek elején a börtönök zsúfoltsága miatt és az első ötéves terv teljesítése érdekében több szénbánya mellett ún. KÖMI-táborokat létesítettek. Ezeket – a többivel ellentétben – Nagy Imre 1953-ban kiadott amnesztiarendeletét követően sem szüntették meg, csak az 1956-os forradalom hatására. A politikai és köztörvényes elítéltek számára a civil bányászokkal végzett, kemény fizikai munka jelentette az emberibb körülményeket a börtönök megpróbáltatásai után.
A szerző érdekes és monumentális leltárat hoz létre, amelyben egyaránt helyet kap a naiv emléktáblától, az egyszerű, feliratos kőtömbtől a sokrétű és igényes műalkotásig számtalan, a forradalmat és a megtorlást idéző, az áldozatokra emlékező munka.
A történeti, művészeti, társadalmi, politikai stb. emlékezet olyan mennyiségű művet hozott létre, amelyet ma igazán még átlátni sem lehet, a feldolgozására pedig feltétlenül hosszabb időre lesz szükség...
Hans Olink könyve az 1956-os magyar forradalom hatásának történetéről szól. Erről a hatástörténetről egyidejűleg is, a forradalmat követő években is elég sok szó esett...
Évkönyvünk a projekt útkeresését, illetve lehetséges útjait szemlélteti. Az első részben két ország (a Szovjetunió és Románia) posztsztálini korszakáról szóló áttekintés és két, a kádárizmusra jellemző fogalom alakulástörténete található. A második rész első közelítésekből áll – látható a politika névadója, ahogyan éppen külpolitikát csinál (1968-ban), de névtelen, sőt álnevek mögé húzódó alkalmazottai is, ahogyan éppen a külső ellenséget igyekeznek semlegesíteni.
Az 1956-os forradalom 50. évfordulójára készült Szilágyi Andor író-rendező filmje, amelynek irodalmi forgatókönyvét adjuk közre. A címadó hős Mansfeld Péter, aki 1959-ben 18 évesen esett a forradalom utáni megtorlás áldozatául.
A kötet nemcsak Litván György legfontosabb politikai írásait teszi hozzáférhetővé, hanem azokat a rövidebb történeti fejtegetéseit is, amelyek szorosan kapcsolódnak a jelenkor valamilyen politikai problémájához.
Az itt egybegyűjtött írások az elmúlt két évtized során keletkeztek. A kötet egyfajta keresztmetszetet nyújt arról, hogy az elmúlt évek során milyen témák és kérdéskörök foglalkoztatták a szerzőt.
A „Nagy Imre és kora” sorozat szerkesztői azt a célt tűzték maguk elé, hogy kisebb-nagyobb szaktanulmányok prizmáján át, de eddig ismeretlen források feltárásával is közelebbről megvilágítsák Magyarország történetének 1945-től 1958-ig tartó időszakát, valamint a magyar kommunista mozgalom ezt megelőző és követő évtizedeit.
Negyedik kötetéhez érkezett a „Nagy Imre és kora” sorozat, amelynek szerkesztői azt a célt tűzték maguk elé, hogy kisebb-nagyobb szaktanulmányok prizmáján át, de eddig ismeretlen források feltárásával is közelebbről megvilágítsák Magyarország történetének 1945-től 1958-ig tartó időszakát, valamint a magyar kommunista mozgalom ezt megelőző és követő évtizedeit.