„Torkomban lüktet közeled…”

Pilinszky költészetének szuggesztivitása kétségtelen. A Pilinszky-versbeszéd nyerseségét, dísztelenségét, a szakirodalomban oly sokszor emlegetett tárgyiasságát és személytelenségét érzékelve a vonzás oka azonban nem egyértelmű. Amikor egyetemistaként először érzékeltem ezt a szuggesztiót, majd a könyvtárnyi Pilinszkyről született szakirodalmi igényű írásban kutattam az eredőit, azt hittem, hogy megértettem. Azt gondoltam, hogy e lírai nyelv ereje abban rejlik, hogy költőietlensége mindig a durvasággal határos őszinteséget generál, és ezt úgy teszi, hogy közben a legnagyobb, mégis a legbanálisabb kérdésekre, az élet egzisztenciális tétjére kérdez rá. Később felfedeztem, hogy nem is a kérdések irányultsága, hanem a kérdésfeltevés ténye az, ami megdöbbentő erőt kölcsönös a szikár verssoroknak. Még tovább gondolkodva aztán nyilvánvaló vált e lírai világ filozófiai és teológiai horizontja is, majd megmutatkozott nyelvi, figurális gazdagsága. Végül aztán, sok-sok újabb aspektus felfedezése közben, amikor kutatási témául, disszertációm tárgyául választottam ezt a végtelenül gazdag versnyelvi világot, nem tudtam igazi, autentikus okát találni a vonzásnak.

A szerző

Savaria University Press, 2024.

Írta: Sárközi Balázs