Tokaji zsidó emlékek

Nehéz az ártatlanul megölt vidéki zsidóságról, az értelmetlenül elpusztított értékekről írni. Mert a zsidók tragédiája a háborús magyar nemzeti harakiri része volt. Az írás a fájdalmas témában pedig nem más, mint ítéletmondás saját lelkiismeretünk felett. Valójában Zelenák István és munkatársai értékes kötetéhez nem előszót, utószót kellene írni. A korszakot záró utóhangot. Vastag vonalat húzni, ahogy a rubrika alá szokás. Vonalat a magyar vidék zsidóságának könnyes-véres időszaka végére, melyet egyedül, magára hagyottan és védtelenül szenvedett végig. Bármennyit is tett hazájáért, szűkebb pátriájáért, a fajmítosz mindenre elszánt követőivel szemben bénultan, kiszolgáltatottan alulmaradt.

A magyar vidék, benne Tokaj zsidó emlékeinek megőrzése az egész magyarság kötelessége. Erkölcsi felelősség, szembenézés a közös történelemmel, szembesülés a nagy tragédia egy mozzanatával. A milleniumi emlékezés céljaira tekintve sok-sok ilyen kötetre, nemzedékek produktumának jobb megbecsülésére, a történtekért gerinces és következetes felelősségvállalásra van szükség.

Több, mint 800 ártatlan polgártársunk kitervelt és irgalmatlan elpusztítását máig nem tudta kiheverni városunk. S amikor ezt a sommás megfogalmazást használom, akkor azokra az eltávozott lelkekre gondolok, akik hiányoznak Tokajból, akik e városka polgárságának a többiektől elválaszthatatlan részét képezték. Amikor e hegyaljai településen szóba kerül a zsidóság, az emberben be nem forrt sebek fakadnak, és ki nem beszélt indulatok törnek föl. A városi polgárság értékes rétegét hurcolták el azokban a napokban, amikor elérte Hegyalja zsidóságát a Végzet. A városi lakosság döntő többsége értetlenül állt a Zsinagóga udvarán összezsúfolt emberek kálváriáját látva. A nagyapámtól tudom, hogy szemlesütve adták át az élelmiszert, vagy egyéb kisebb használati cikket a tegnapi „kenyéradó gazdáiknak”. Elítéljük a német megszálló hatóságokat passzívan, esetenként készségesen kiszolgáló hivatalos személyeket, akik részt vettek a zsidóság összegyűjtésében és elhurcolásában. A törvénytisztelő emberek megvetése sújtja azokat, akik az elhurcoltak vagyontárgyai egy részét eltulajdonították. Honfitársaink erőszak okozta távozásukkal mély űrt hagytak maguk mögött. Másnap hiányzott a megszokott fűszeres, iparos mester, a banki tisztviselő, a szomszéd, a jótevő, s a barát. Pedig a XVIII. században Galíciából ide érkező őseik hazát kerestek és találtak itt. Kitartásukkal, munkájukkal hamarosan beilleszkedtek a város életébe. Óriási szerepet vállaltak a tokaji bor világhírnevének megszerzésében. Kiváló kereskedők és pénzügyi szakemberek lettek, akik sikeresen vettek részt a város közigazgatásában is. Buzgón gyakorolták vallásukat, iskolát szerveztek, bankot alapítottak, üzemeket hoztak létre, egyszersmind megteremtették a kisvárosi élet gazdasági alapjait.
Tokaj a XX. század végén – nélkülük – keresi helyét a magyarországi városhálózatban. Hiányoznak, mint városi polgárok, hiányoznak, mint a városi gazdaság, mint a jövedelemszerzés motorjai, s hiányzik kultúrájuk, amely ebben a városban teljesedett ki. Amikor Zelenák István könyvét kézbe vesszük, akkor annak a helyi és talán országos igénynek is adózunk, amit évtizedekig elhallgattunk, vagy nem beszéltünk ki, lelkiismeretünk megnyugvása érdekében. Ez a könyv biztos, hogy nem oszlatja el mindazt a félelmet és kételyt, ami a magyar társadalomban jelen van a zsidó vallásúak körében, de mindenképpen bizonyítja városunk polgárainak érzületét az elhurcoltak iránt. A szerző – keresztény emberként – olyan szépen ír és veszi lajstromba elvesztett polgártársaink hátrahagyott emlékeit, idézi fel két és fél évszázados itt-tartózkodásukat, hogy általa felelevenedik előttünk emberi valóságuk, s gazdag kulturális örökségük.
Tokaj városa e kötettel is szeretné leróni kegyeletét pusztulásba küldött zsidósága előtt.

Májer János Tokaj város polgármestere

Agroinform Kiadó, 2014.

Szerkesztette: Zelenák István

Írta: Zelenák István, Galambos Groszberg Jenő, Galambos Jenőné Kalmanovits Magda, Lőwy Lajos

Lektor: dr. Kárpáti László múzeumpedagógus (Herman Ottó Múzeum, Miskolc)

Kapcsolódó témakör:

Helytörténet - Borsod-Abaúj-Zemplén megye