Tehetség és alkalmazkodás

„A tehetség – ha nem ismerik fel időben, ha rosszul bánnak vele, ha beszorítják az átlagos ember átlagos intellektuális normáinak keretei közé– igenis elkallódhat! Kreativitása befagy, személyiségjellemzői között megjelenik a passzivitás, a visszahúzódás és a depresszió vagy éppen az agresszivitás.”

„Napjainkban, mivel a gyerekkort önálló entitásnak tekintjük, és a gyermek viselkedését, teljesítményét – legalábbis elvben – már nem a felnőttéhez, hanem életkorához, képességeihez viszonyítjuk, a gyermek rendelkezik azzal a „joggal’, hogy a szónak ne csak biológiai, pszichológiai értelmében is beteg legyen. Ha a tanítási órán képtelen egyhelyben maradni és meghatározott ideig a feladatra összpontosítani, nemcsak azt mondhatjuk rá: neveletlen, de felmerülhet az is: hiperaktív. Ha feleléskor alig-alig mukkan meg, és harapófogóval kell kihúzni belőle egy-egy szót, nemcsak készületlenségére vagy alacsony értelmi színvonalára gondolhatunk, de arra is: teljesítményszorongó. Ha pedig folyamatosan fékezhetetlen, társaival durva és a szabályokat rendszeresen megszegi, nemcsak az foglalkoztathat bennünket, hogyan találjuk meg a nevelés hatékonyabb eszközeit, de az is: vajon a gyermek nem az alkalmazkodási rendellenesség sajátos tüneteit mutatja-e.”

Ranschburg Jenő

A tehetség, annak felismerése, hogy az alkalmazkodási rendellenesség vagy a hiperaktivitás témakörében, mint szülők és mint szakemberek (pedagógusok) egyaránt érintettek vagyunk. Sorozatunk második kötete a serdülőkornak e néhány, kevéssé artikulált kérdését járja körül.

Saxum Kiadó, 2022.

Írta: Ranschburg Jenő