Nyelvészet
A tanulmánykötet célja a magyar mentális lexikon vizsgálata egy ritkábban alkalmazott módszer, az egyválaszos kötött szóasszociációs technika segítségével.
A nyelvtanulás egyik elengedhetetlen eszköze a szótár. A lexikográfus munkája nem ér véget a szótár megjelenésével, a szótárakat érdemes a nyelvtanulók szemszögéből is elemezni, hogy felhasználóbarát-jellege mennyire felel meg a tanulói oldalon támasztott elvárásoknak.
A Lexikográfiai füzetek 4. kötete tovább kívánja vinni az előző számokban kialakult hagyományokat: emlékezünk, köszöntünk, de elsősorban tovább dolgozunk azon, hogy a lexikográfiával kapcsolatos tudományos gondolkodás továbbra is alapja és kísérője lehessen a minőségi szótárírásnak.
Vörös Ottó új könyvében negyven nyelvészeti tanulmány kapott helyet. Az írások elsősorban a helynevek múltjával és művelődéstörténeti kapcsolataival, a magyar nyelv regionális sajátságaival, a határon túli magyarok nyelvhasználatának kérdéseivel, valamint a szerző szülőföldjéhez, az Őrséghez kapcsolódó nyelv(járás)történeti forrásmunkákkal foglalkoznak.
A kötetet a filozófia, a logika és a nyelvtudomány oktatóinak és hallgatóinak ajánljuk, valamint mindazoknak, akiket érdekel az emberi kommunikáció természete, illetve pszichológiája.
Minden társadalom, minden nép, nemzet, közösség életében vannak jeles történelmi napok és kiemelkedő fontosságúnak számító jelentős események, dátumok. Reményeink szerint 2007. november 23-24-e ilyen eseményként, ilyen dátumként kerül majd be a Pannon Egyetem Bölcsészettudományi Karának történetébe...
Kötetünkben a gender szituációtól és kontextustól való függőségére világítanak rá például azok a tanulmányok, amelyek azt a nézőpontot közvetítik, hogy a genderre nemcsak hatással vannak a kommunikációt befolyásoló tényezők, hanem a gender maga is módosítja azokat.
A nemekről alkotott elképzelések, a nőkről és a férfiakról bennünk élő képek, metaforák és szimbólumok áthatják a gondolkodási sémáinkat, és fontos értelmezési keretet adnak a nőiség, a nőiesség, illetve a férfiség, a férfiasság interpretációjához is. Ezek a sztereotípiák különösen erősen hatnak, ha olyan kontextusokról van szó, mint a munkahelyi szituációk, az orvos-beteg kommunikáció, a szülői szerepek vagy a szervezeti kommunikáció.
A történeti nyelvtudomány mindezideig adós volt az állandósult szókapcsolatok nyelvtörténeti szempontú vizsgálatával, azok létrejöttének és későbbi változásainak leírásával. A kötet szerzője, Forgács Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA doktora. Kutatásainak középpontjában a nyelvi változások kérdésköre mellett már jó ideje a frazeológia kérdései állnak.
Zrínyi Miklósnak eddig nem volt szerencséje az utókor textológusaival: a művei kritikai kiadására irányuló igyekezet többször is kudarcba fulladt. Beke József Zrínyi-szótára azonban megteremtette a kellő alapozást a kritikai munkálatokhoz. Ha csupán a magyar nyelvtörténeti kutatás szempontjából tekintjük a szótár jelentőségét, akkor bízvást lehet állítani, hogy a magyar írói szótárak sorának gyarapítására aligha lehetett volna alkalmasabb életművet találni, mint amilyen Zrínyi Miklósé.
Tamás Ildikó e kötetével új dimenziót ad az eddigi gyermek- és diákfolklór-kutatásoknak. A hagyományostól eltérő perspektívából tekint a témára: a kreativitást, a verbális és vizuális kifejezésformák hátterét állítja középpontba. A műfaji átjárhatóságot hangsúlyozza, bemutatja az online és offline tér jelenségeinek kölcsönhatását és azt is, hogy a nyelvi, zenei és képi megnyilvánulások milyen sokrétűen kapcsolódhatnak egymáshoz.
Az 1807-es országgyűlés heves indulatokat kiváltó nyelvi vitái után a bécsi udvar úgy vélte, hogy hasznos lehet a magyar írók gondolkodásának feltérképezése, ezért 1808 márciusában egy provokatív pályázatot hirdetett a tübingeni Cotta Könyvkiadó nevében...