Nyelvészet
Művünk bevezetés az ismerettudomány világába. Ma még kevéssé feltárt területnek számít, sokan kutatják, de a rendszerezett, átfogó megközelítés viszonylag kevés.
A Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke kezdettől fogva tág értelemben közelítette meg az alkalmazott nyelvészet tárgyát, célját‚ módszereit és diszciplináris környezetét...
Az utóbbi időben nálunk is megszilárdultak a szemiotika (jeltudomány) kutatási és oktatási lehetőségei. A „magyar szemiotika” a mai, modern szemiotika megszerveződése (kb. 1969) óta tevékeny részese a nemzetközi jeltudománynak...
A Jókai-enciklopédia betűrendes elrendezésben megmagyarázza, értelmezéssel látja el Jókai regényeinek ma már nehezen érthető szavait, kifejezéseit; megadja a regényekben szereplő idegen nyelvű szavak, kifejezések, mondatok magyar fordítását, feltüntetve, hogy az adott szöveg milyen nyelvű ismereteket közöl Jókai regényalakjairól, a műveiben szereplő személyekről; röviden bemutatja a regényekben felbukkanó történelmi eseményekhez kapcsolódó szavakat, fogalmakat.
A kötetben szereplő tanulmányok a nyelvészet sok területéről sokféle szemléletben készültek. Vannak ebben a kötetben neurolingvisztikai, nyelvtörténeti, szociolingvisztikai írások, a 20. század több különböző nyelvtani elméletének szellemében fogant gondolatok.
A kötet főtémája a nyelv mibenléte és működtetése. Ezek fölött áll a kommunikáló ember. A kommunikálás élettere és éltetője pedig az anyanyelvi közösség. Anyanyelvünk a nyelvközösség tagjainak anyanyelvi készségében él.
A könyv 100 kihalt nyelvet ír le. A kötetben ismertetett eltűnt népek és nyelvek között vannak a történelmi tanulmányok miatt sokak számára ismerősen csengők is: akkád, avar, besenyő, dák, etruszk, gót, hun, jász, kun, latin, ószláv, sumer, szanszkrit, vandál.
A mű a magyar nyelvtan alapvető kézikönyve. Rendszerezetten és közérthetően mutatja be a magyar nyelv felépítését és szabályait, elsősorban a nyelvhasználat nézőpontjából. A grammatika modern nyelvleírási módszerrel közelíti meg az alaktan, szófajtan, szóalaktan és mondattan rendszerét. Hasznos alapmű az általános iskolai tanulóknak, a középiskolásoknak, az egyetemi hallgatóknak, valamint a magyar nyelvet oktató, tanító tanároknak.
Az utókor emlékezetében Baróti Szabó Dávid (1739–1819) elsősorban mint költő, műfordító és a nyelvújítás előfutára él. Azonban ő írta az első egynyelvű, magyar rokon értelmű szavak értelmező szótárát is. 1792-ben jelent meg a „kínálati szótárként” is felfogható Kisded szó-tár második kiadása Kassán.
A szövegfolklorista Küllős Imola a szájhagyományozó népköltészet és a populáris kultúra bonyolult összefüggéseivel és egymásra hatásával foglalkozik. Tanulmányaiban a kéziratos és nyomtatott forrásokból feltárt 18-19. századi népszerű közköltészet egy-egy jellegzetes műfaját, a népdalok és balladák szövegének történeti változásait, jelentését, funkcióját és stílusát elemzi.
A Latin synonymika a latin nyelv rokon értelmű szavainak szótára. Először a magyarországi latinoktatás fénykorában, 1892-ben jelent meg. Összeállítója Burián János (1852–1926) nagy hírű klasszika-filológus, tudós, korának legnépszerűbb iskolai latin–magyar és magyar–latin szótárának az összeállítója.
A Madárnévkalauz a tudományos madárneveket magyarázza, a Kárpát-medence összes madárfaját tárgyalja, további félszáz egzotikus madarat is ismertet. A rendszertani változtatásoktól független, a madárélet színes világába kalauzol, a fajmeghatározásban is segítségül szolgál. Bepillantást nyújt a madártan történetébe, figyelmeztet a madárvédelem fontosságára. Egységes névcikkei könnyen áttekinthetők.
A Magyar értelmező kéziszótár új kiadása az évtizedekig sikeres 9. kiadáson alapszik, azonban ennek címszóanyagát és szójelentéseit teljesen átdolgozták, bővítették és modernizálták a szerkesztők.
A kötet nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak.
A Magyar grammatika olyan, teljességre törekvő összefoglaló magyar nyelvtan, mely a hagyományos grammatikák megszokott és bevált rendszerében és az elmúlt harminc év újabb kutatásainak eredményeit figyelembe véve tárgyalja nyelvünk jelenségeit.
A kötet az MTA Nyelvtudományi Intézetében készült, 2200 ige 6200 szerkezetét tartalmazza. Megfigyelhetjük, hogy a kommunikáció során folyamatosan igei szerkezeteket használunk, (egyszerű) mondataink általában egy igéből és annak bővítményeiből állnak. E szerkezetek teljes spektrumát fogja át ez a szótár.
A magyar mássalhangzók mindmáig legalaposabb feldolgozása Siptár (1993d [1995]) monográfiája. Jelen értekezés ehhez a műhöz hasonlóan, de szerényebb léptékben, a lexikális és az autoszegmentális fonológia keretében közelít a magyar mássalhangzók kérdésköréhez.
A magyar nyelv kultúránk legfőbb hordozója, értő ismerete elengedhetetlen feltétele az idegennyelv-tanulásnak is. A kötet célja, hogy megkönnyítse az átjárást a sajátos szerkezetű magyar és az idegen – elsősorban az indoeurópai – nyelvek között. Újszerű módon, összehasonlító-funkcionális megközelítéssel magyarázza a magyar nyelvi rendszer működését, pontosabban a működés rendszerét.
Honti László legújabb kötete is a magyar nyelvtörténet rejtelmes világába vezeti be az olvasót. Korábban jelent meg egy 17 cikket tartalmazó válogatása, Magyar nyelvtörténeti tanulmányok címmel. Legújabb kötetében 18 írást olvashatunk a magyar nyelv történetének problémás jelenségeiről.