Művelődéstörténet
A kötet egy délvidéki kisváros, Magyarkanizsa dualizmus kori művelődéstörténetét dolgozza fel az adott korszak kulturális életének négy meghatározó színterén – az oktatásügy hiánypótló törekvésén, a virágkorukat élő társadalmi szervezetek közösségformáló erején, a helyi sajtó megjelenésének szerepén és a régióban kibontakozó új iparág, a gyógyturizmus fejlődésén – keresztül.
A gazdagon illusztrált album sorra veszi a Világörökség Bizottság által megóvásra méltónak tartott magyarországi helyszíneket és azokat is, amelyek reményeink szerint a jövőben nyerik el az UNESCO védelmét.
Könyvünk érdekessége, hogy nemcsak Magyarország világörökségi helyszíneit, hanem a jelenleg még „csak” várományosi listán szereplő jelölteket és a határon túli, de magyar vonatkozású Kárpát-medencei helyszíneket is bemutatja – s teszi mindezt színesen, mesélősen, kalandosan. Fontos, hogy gazdagodjunk, tudjunk meg minél többet Magyarország csodáiról, s ha tehetjük, engedjünk a csábításnak, és látogassunk is el a helyszínekre.
A kötet Makó mintegy száz éves múltra visszatekintő képzőművészeti életét foglalja össze, azoknak a művészeknek a részletesebb méltatásával, akik innen indultak vagy ide tértek, és öregbítették a Maros-parti város hírnevét.
A társadalomtudományi kutatások egyik központi kutatás-módszertani kérdése az adatgyűjtés és -elemzés. A kötet alapvető kvalitatív kutatás-módszertani ismereteket feltételez, hasznos információkkal szolgálhat a különböző társadalomtudományi területeken kvalitatív kutatásokat végző szakemberek, PhD-jelöltek, főiskolai és egyetemi hallgatók számára, továbbá – reményeink szerint – a különféle továbbképzések hallgatói részére is érdekes olvasmányt jelenthet.
Mészáros István fő kutatási területe a magyar művelődéstörténet, s ezen belül a legfőbb iskolai, oktatási-nevelési, közoktatás-politikai és ezekkel kapcsolatos egyházpolitikai témák a X. század vége körüli kezdetektől a XX. század végéig.
A könyv betekintést enged a magyar közlekedés 1945 utáni szervezési, vezetési struktúrájában, a közlekedési munkaverseny történetébe, de ugyanígy megismerkedhetünk a korszak gépjárművezetőinek képzésével is.
Ez a kötet a magyar néprajz történetét a múzeum és a múzeumi gyűjtés szemszögéből tárgyalja. Szemléletét a tudománytörténet újabb, konstruktivista felfogásmódja határozza meg. Bemutatja azokat a törekvéseket, amelyek folyamatában és eredményeként létrejött Magyarországon a „néprajzi múzeum” mint intézménytípus a maga sajátos helyi változatában.
Ennek a kötetnek az alapgondolatát a Gutenberg-galaxis közeli végét jövendölő – néha eltúlzottnak, máskor viszont éppenséggel nagyon is megalapozottnak tűnő – jóslatok adták. Van ugyanis ezekben a jóslatokban valami közös: nem mondják ki világosan, mi is ér véget a mainzi nyomdászról elnevezett „galaxissal”.
A Brit és Külföldi Bibliatársulat 1904-ben megjelent kiadványának reprint kiadása szövegmintákkal szemlélteti a világ 400 nyelvét és az egyes nyelvek változatos írásait.
Pierre Riché műve is inspirálta a késő antikvitás újrafelfedezését, melynek köszönhetően ez a történelmi korszak lett a teológia- és irodalomtörténet, a nyelvészet, a kommunikáció, a szemiotika, a régészet és a történelem leginkább kutatott periódusa, a humaniórák húzóágazata: nem „sötét középkor” többé, hanem alkotóerőtől duzzadó, aranymozaikokkal csillogó posztklasszikus időszak.
A 20. században – és különösen annak második felében – az öltözködést meghatározó módon befolyásolták a gyorsan bővülő tömegigények és a civilizációs változások által megteremtett lehetőségek, illetve ezek kihasználása. A divat, az öltözködés átalakulása általában a mentalitás, az értékek és a gondolkodás változását is kifejezi. Különösen igaz mindez a szocialista korszak Magyarországán, ahol az öltözködés az ötvenes évek közepéig politikai és ideológiai szempontból egyaránt fontos kérdésnek számított, majd a Kádár-korszakban fokozatosan fogyasztási kérdéssé egyszerűsödött.
Ha újságot, könyvet veszünk a kezünkbe, vagy a rádió és televízió műsorait figyeljük – de napi beszélgetések során is –, gyakran találkozhatunk nyelvkincsünk olyan fordulataival, amelyek eredete az ókori görög-római kultúra vagy a Biblia világába vezet vissza bennünket. Ez a kiadvány ilyeneket gyűjtött csokorba, megadva mai értelmezésüket, eredetüket, használatuk körét.
A fővárosi reformátusság múltját és jelenét két kötetben, több mint félszáz, eredeti kutatáson alapuló tanulmány és adattárak mutatják be. A monografikus igényű, mintegy félezer fényképpel és térképekkel, táblázatokkal illusztrált, sokszerzős mű a budapesti reformátusok kulturális és társadalmi szerepvállalásával, egyházi életének legfontosabb területeivel, továbbá kimagasló szereplőivel és családjaival foglalkozik.
Ez a könyv azoknak szól, akik alaposabban szeretnék megérteni, mi a kultúra és mi a szerepe az emberek életében. Azoknak, akik nem elégszenek meg azzal, hogy olyan fogalmat használnak, amelynek nem értik a jelentését.
Ismerik a kultúrsokk szót? Ez a jelenség, hangulat, lelkiállapot többnyire akkor lép fel, amikor idegen környezetbe kerülünk, leginkább természetesen külföldön...
„Ha egy filmben három gondolatnál több van, akkor megsértettük a szabályt, és a kutya se fogja megnézni” – mondta Sean Penn a 2001-es Edinburgh-i Fesztiválon. Nos, a kötetben szereplő filmekben még háromnál is több gondolat van. Nem akarom felcímkézni őket, nem jelentem ki, hogy minden idők „100 legjobb filmjéről” van szó – szerintem igen szánalmas és ostoba dolog listákkal igazolni egy-egy alkotás érdemeit. Azt azonban tiszta szívvel állíthatom, hogy aki a mozgókép történetének meghatározó jelentőségű filmjei közt szeretne kalandozni, innen kezdje az utazást.
Gróf Széchényi Ferencet (1754-1820) igen kiterjedt rokoni és baráti szálak fűzték Cseh- és Morvaországhoz. Az onnan őhozzá írt leveleknek a jelentős részét (közel hatvanat) adja közre a levelestár. A forráskiadvány lehetőséget nyújt a korszak és az egyes részterületek további vizsgálatára.