Irodalomtudomány
A Horváth János (1878–1961) irodalomtörténész életéről és működéséről szóló könyv az életrajz rendjében halad és két fő célt törekszik megvalósítani: közli a kéziratokban, noteszekben, feljegyzésekben, okiratokban, levelekben, emlékezésekben talált ismeretlen anyagot abból a szándékból, hogy megvilágítsa a kevéssé vagy egyáltalán nem ismert időszakokat. A kötetet 18 személyes értékű fénykép zárja.
Prudentius az ókori latin kereszténység legnagyobb költője. A késő ókor, amelyben a mai Európa megszületett, műveltségét tekintve egyaránt része az ókornak és a középkornak. Így Prudentiust, a nagy római költőt, aki római öntudattal ír és műveiben a klasszicitás minden lényegi ismérve megtalálható, ugyanakkor az első nagy középkori keresztény költővé teszi mindaz, ami költészetében más – de nem értéktelenebb –, mint az aranykori alkotókéban.
Brecht ezen a művén 1939-ben kezdett el dolgozni, és haláláig kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan írt hozzá, de végül befejezetlenül maradt. Hagyatékában négy A sárgarézvásár feliratú borítékot találtak, benne kis cetlikre írt szövegekkel. A négy boríték négy megírási fázisra tagolja a kéziratot: keletkezésük ideje 1939–1941, 1942–1943, 1945 körül, majd 1948–1955. Jelen kiadás a legelső kronológiai egység (1939–1941) szövegeit tartalmazza, melyek A sárgarézvásár-szövegek közel felét teszik ki.
Karig Sára nevét sokan ismerik a Népek Meséi sorozatból, Bulgakov-fordításaiból, és talán még az 1947-es választásokkal kapcsolatos szerepéről is hallottak jó néhányan. 1988–89-ben elmesélte fordulatos élettörténetét Bakonyi Évának. Az interjú, s vele az interjúalany most új életre kel...
„Mindig arra igyekeztem rámutatni, hogy a varázsmesék [...] egy egységes rendszer részei, és egyetlen kompozíciós séma szerint épülnek fel. Következésképpen nem is igen beszélhetünk különálló mesetípusok keletkezéstörténetéről, sokkal inkább a varázsmesék hagyományrendszerének történetiségéről. A varázsmese történeti gyökerei című munkámat is ennek a kérdésnek szenteltem.”
José de Sousa Saramago a portugál irodalom kiemelkedő alakja, akit 1998-ban munkásságáért Nobel-díjjal tüntettek ki. A könyv szerzője – Saramago műveinek fordítója és a jelenkori portugál irodalom kutatója – tanulmányával José Saramago jobb megismeréséhez és művei teljesebb megértéséhez nyújt segítséget.
Amerika állampolgárai az 1950-es, 1960-as években sokkal veszélyesebb helynek látták országukat, mint amilyen az valójában volt. Politikusok, közülük leginkább Joseph McCarthy szenátor, sikeresen hitették el a választókkal, hogy a Vörös Veszedelem már beszivárgott az ország határain belülre. E tanulmánykötet olyan drámák elemzését tartalmazza, amelyek valamilyen formában reflektálnak a Vörös- és Levendula Veszedelemmel kapcsolatos politikai diskurzusra.
A kötet merőben új megközelítésben taglalja jogi, hatósági és irodalmi források alapján Ady Endrének mint hétköznapi embernek a hatóságokra tartozó legfontosabb ügyeit. Igazi csemege Adyt kedvelőknek, irodalmároknak, jogászoknak.
A kötet témája a kortárs drámatörténet és színháztudomány egyik legelhanyagoltabb területe, annak dacára, hogy igen fontos kérdésről van szó. Az elemzés elsősorban arra irányul, hogyan és milyen formában jelennek meg az epikus és drámai művek határán a narratív tartalmak. Olyan elméleti keretet (drámanarratológia) és elemzési tárgyat (monodrámák és monológ alapú drámák) kapcsol össze, amellyel gyakorlatilag egy új kutatási és drámaelemzési terület feltárására kerül sor.
A könyv a máig legrészletesebb Arany-életrajz bővített és javított 2. kiadása. Első megjelenése óta először kaphatja kézhez az olvasó az Arany-szakirodalom egyik legterjedelmesebb és legrészletesebben kidolgozott életrajzát. A tudománytörténeti szempontból is klasszikusnak számító biográfia újabb publikálásának tervbe vételéhez közvetlenül a költő születésének bicentenáriuma adott alkalmat, de a kiadással az Arany-kutatás több évtizedes hiányosságát is igyekeztünk pótolni.
„Újra kellene olvasni Aranyt! S nem az iskola szemével!” – hányszor hangzott már fel a kegyes óhaj, s hányszor maradt meghallgatatlanul? Újra kell olvasnunk a magunk számára Aranyt, hogy fennkölt Atyából beszélgetőtársunkká, kortárs szerzővé váljék ismét: akivel kommunikálni lehet olvasás közben – hátha van olyasmi, amiről ugyanazt gondoljuk (akkor is, ha ő persze jobban meg tudja fogalmazni a magáét…).
Kötetünk az első, viszonylag teljes és nyomtatott jegyzék Arany János egykori könyvtárának Nagyszalontán őrzött részéről. Az Arany-hagyaték nagyobb része, mint ismeretes, a második világháborúban, 1945. január 30-án megsemmisült.
Mi a kardal, hogyan viszonylik más antik műfajokhoz, s miben különbözik az újkori lírától? Mit tudhatunk a legrégebbi kardalról, Alkman szüzek karára írt költeményéről? Miért Pindaroszt tartották a legnagyobb kardalköltőnek? Tényleg rosszabb költő nála az ifjabb Bakkhülidész? Hogyan hatott a görög kardalköltészet a felvilágosodás koráig, s miért áldozott le csillaga? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre keressük a választ a könyvben, melyet bárki haszonnal forgathat, aki érdeklődik az antik irodalom iránt.
Arany János 1846-ban ismerkedett meg közelebbről Aristophanés művészetével. A szöveggel eleinte nehezen boldogult, de közben kedvet kapott hozzá, hogy kipróbálja, hogyan tudná magyarra átültetni a szójátékai és neologizmusai miatt nyelvi szempontból különösen nagy kihívást jelentő görög szövegeket. A jegyzetelt kritikai kiadás három Aristophanés-komédia (A Lovagok, A Felhők, A Darázsok) szövegét tartalmazza az eredeti görög szövegekkel együtt.
A kötet négy dráma Arany János által fordított szövegét tartalmazza az eredeti görög szöveggel párhuzamosan: A Béke; Az Achaernaebeliek; A Madarak és A Békák szövegét.
Tíz évvel Bollobás Enikő nagysikerű Az amerikai irodalom története című munkájának első kiadása után fölmerült az igény egy rövidebb, tankönyvszerűbb, az egyetemi alap- és mesterképzésben egyaránt használható könyvre.
Az amerikai irodalmi kultúrát mutatja be a kezdetektől napjainkig ez az irodalomtörténeti munka. Egyaránt szól az amerikanisztika művelőihez, a hazai egyetemek és főiskolák angol szakos diákjaihoz és az amerikai irodalom minden kedvelőjéhez.
Az élet értelme a tündérmesékben Bárdos József negyedik kötete a tündérmesékről. Valamennyire jellemző, hogy egyszerre szól a szakemberekhez és az érdeklődőkhöz, azaz minden érintetthez, a pedagógusokhoz és a szülőkhöz is. Ebben a munkájában azt veszi számba, hogy miképpen segíthetik a tündérmesék a mai, megváltozott, nagyvárosi térben és időben tébláboló, a virtualitásba és a plázavilágba menekülő fiatalokat, hogy rátaláljanak saját útjukra, hogy életük eseményeinek ne csak véletlenszerű szereplői, hanem tudatos alakítói, megélői legyenek.
A közvélekedés szerint a vészkorszak és a holokauszt eseményeiről a háború után sokáig nem beszéltek, egyáltalán nem vagy csak alig jelentek meg irodalmi és történetírói munkák e témáról, és csupán az 1970-es évektől (de még inkább a rendszerváltás után) vált nyilvánossá e problémakör. E könyv egyik tétje éppen az, hogy ezt a széles körben kialakult nézetet eloszlassa, illetve pontosítsa, és bemutassa, hogy a háború utáni másfél évtizedben milyen módon ábrázolták a vészkorszakot a magyar irodalomban.
Pirandello ma ismét jelenség. Mondhatni: divat. Nem szűnő érdeklődéssel kutatják. Értékelik és újraértékelik, és ezek intenzitása, gyakorisága és a szembenálló nézetek feszültsége láttán felmerül a kérdés: mi ennek az oka? Milyen történelmi távlatot nyert az utókor, amiből ennyire sürgető Pirandello újrafelfedezése?
A tankönyv orientációs segítséget kínál a jelenkori irodalomtudományi diszkussziókban gyakran használt, de még a szakmai közönség számára sem mindig egyértelmű alapfogalmak között, mint pl. hermeneutika, strukturalizmus, dekonstrukció, diskurzusanalizis, új historizmus, intertextualitás, rendszerelmélet, gender stb.