Antropológia
Tatyjana Minnijahmetova könyve egyedülálló a magyar könyvkiadásban. A szerző ugyanis maga is udmurt, a keresztény térítés elől a Kámától keletre menekült ősök leszármazottja. Tanulmányai rítustanulmányok, vagyis Minnijahmetova a naptári szokásokhoz, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokásokkal, a szent helyekkel, a gyógyítással kapcsolatos rítusokkal foglalkozik, illetve a háznak és részeinek (például a kút és a fürdőház) rituális, szakrális aspektusait mutatja be.
A könyv célja a Vaszjugan-folyó menti hantik vallási életének, a vallás szerkezetének bemutatása, továbbá a változás folyamatának elemzése. A vallási rendszer kulcsául a szent helyeket és a hozzájuk tartozó képzeteket választotta.
A barátok jobban befolyásolják életminőségünket, mint gondolnánk. Robin Dunbar világhírű brit antropológus és evolúciós pszichológus könyve a minket körülvevő rokoni és baráti kapcsolati háló rétegeiről, a szűkebb-tágabb baráti körök méretének elménk által szabott határairól folytatott több évtizedes kutatást foglalja össze.
A család, a szerelem és a gyermekáldás életünk legfontosabb tényezői közé tartozik. A könyv azokat az ismereteket foglalja össze, amelyek az emberi létezés legintimebb, leginkább testközeli világának történelmi múltjáról és jelenéről tudhatók.
A könyv egy nyugat-szibériai folyó, a Vaszjugán mellett elenyésző kisebbségben élő őslakos hantik és a mellettük többséget alkotó oroszok közös életének dinamikáját mutatja be. Egy folyó áll a központban, mégis különböző szempontokból eltérőnek mutatkozó életek, történetek tárulnak fel.
A szerző 1994 és 2006 között 28 hónapon keresztül végzett kulturális antropológiai terepmunkát a közép-afrikai Kamerunban, a kameruni futball társadalmi és politikai jelentőségét vizsgálva. Bár a könyv témája a futball, a szerző valójában a kérdések ennél sokkal szélesebb spektrumát tárgyalja.
A genetikából kisarjadzó genomika 21. századi tudományát ma már egyre inkább felhasználja az orvostudomány és feltartóztathatatlanul benyomul a társadalomtudományok egyes szegmenseibe, még akkor is, ha ez sokaknak ilyen vagy olyan okból nem tetszik.
Az ikrekről íródott legtöbb könyv viselkedésgenetikával, az ikrek pszichológiájával vagy neveltetésével foglalkozik. Ez a könyv arról szól, hogy a különféle kultúrák, így a fejlett országok is, hogyan bánnak az ikrekkel. Így e könyv az antropológiai, kulturális, orvosi, pszichológiai és személyes tények keveréke.
A tanulmány áttekinti a négerábrázolás történelmileg kialakult sztereotip formáit és leginkább meghatározó tipológiai alakzatait. A bemutatott vizsgálat elméleti hozadéka, fogalmi apparátusa és módszertani eljárásai a magyar és egyéb kultúrák utalási rendszerében is alkalmazhatók.
A könyv szerzője a múlt század negyvenes éveinek elején, tizenkét éves korában kezdett érdeklődni a jóga iránt, amikor szüleivel Yesudian jógaelőadásaira járt, és ahol maguk is jógáztak. Később orvostanhallgató korában sokat tanult a jóga élettani hatásairól Dr. Weninger Antaltól, aki a jógát a gyógyításban is felhasználta.
Az utóbbi két évtized szinte minden évéből egy-egy hónapot Indiában töltöttem az óhindi irodalmat kutatva, és ez a könyv a 2001 és 2017 közötti, különféle formákban írott útinaplóim szerkesztett változata. Egyformán mozogtam költők, kutatók, miniszterek és diplomaták, valamint koldusok, utcagyerekek vagy velük dolgozó misszionáriusok társaságában.
A megfigyelő problémája jó ideje foglalkoztatja a filozófiát, az irodalom- és művészetelméletet és a pszichológiát. Ezzel szemben a kortárs szociológia, antropológia és társadalomtörténet a megfigyelő lehetőségeivel mind ez idáig elsősorban a vizuális reprezentációk kapcsán szembesült.
E tanulmánykötet a szerző magyar ökofalvakról írt munkáiból nyújt válogatást. Az ökofalu olyan alternatív életmód-kísérlet, amely viszonylag keveseket vonz, és még kevesebb azoknak a száma, akik a szándékon túl meg is tudják valósítani.
A Marosvásárhelyen vagy távolabb működő kiváló fotóművészek időben, térben, tematikában igencsak átfogó képet nyújtanak magyarokról, románokról, szászokról, romákról és másokról, akik tájainkon önazonosságukat megőrizve, eleik hagyományait folytatva élnek, dolgoznak, a maguk módján próbálják táplálni a társadalmi békét, harmóniát.
A roma gyermekek kultúráját, mindennapi életét feltáró etnografikus és kulturális antropológiai írások bemutatják azt a világot, amely eltér a többségi társadalométól; segítik annak megértését, miiben áll mássága és értéke.
A könyv hasznos olvasmány lehet mindazok számára, akik az alternatív mozgalmak, a posztmodern szüléskultúra vagy a nemek társadalmi viszonyulásai iránt érdeklődnek, de nem lesz közömbös azon leendő vagy gyakorló édesanyák és édesapák számára sem, akik folyamatában és tág összefüggésrendszerében szeretnék megérteni a különböző szüléskultúrák elveit és természetét.
Freud Totem és tabujának megjelenése (1912) óta meg-megújuló viták kereszttüzében áll a kérdés, hogy az Ödipusz-komplexus egyetemes jelenség-e, azaz a világ összes népe, így a – mára elavult szóhasználattal – „primitívnek” nevezett társadalmak körében is előfordul-e, vagy ellenkezőleg, csupán az európai népek társadalmi-kulturális intézményrendszerei között keletkező, csak azokra jellemző jelenség.
A kötet a Pécsi Tudományegyetem Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszékén 2013-ban alakult valláskutató munkacsoport sorozatának tagja. Szakembereknek és laikusoknak egyaránt ajánljuk; mindazoknak, akik a vallásosság különböző korokban és helyszíneken megnyilvánuló formái iránt érdeklődnek.
A kötet a sajátságosan afroázsiai – az Indiai-óceán menti kultúrák nagyjából egy évezredes érintkezésének eredményeként kiformálódott – madagaszkári társadalom prekoloniális (17–19. századi) történelmét kíséri nyomon.
Róheim Géza életműve rendkívül gazdag és sokszínű, a társadalmi jelenségek egyetemes érvényű, egységes magyarázatának igényével íródott, és szükségképpen folytathatatlannak tűnik.