Világirodalom
Lope de Vega, a spanyol nemzeti dráma megteremtője volt az első a spanyol irodalomban, aki nagy szonettgyűjteményt tett közzé. Szonettjeinek, akárcsak egész életművének legfőbb ihletője viharos szerelmi élete.
A balga dáma, Lope de Vega egyik legnépszerűbb színműve, mindezidáig ismeretlen volt nálunk, pedig a spanyol színházak a darab 1613-as bemutatója óta mindmáig repertoárjukon tartják.
Avilai Szent Teréz művében összefoglalást ad a keresztény misztika teljességéről. A könyv az Isten hívására válaszoló, és életét Neki ajánló ember Krisztushoz vezető belső lelki útján, átalakulásának állomásain vezeti végig az olvasót.
Johannes Nider (1380–1438) Domonkos-rendi szerzetes fő műve, az 1436 körül befejezett Formicarius, azaz Hangyász című teológiai munka volt, amely arra a kérdésre adott választ, hogy miként különböztethetjük meg a valóságot az illúziótól, a tényeket az ördög szemfényvesztéseitől. A Hangyász ötödik fejezetében a szerző Európában elsőként ír részletesen a boszorkányok tevékenységéről.
1764-ben jelent meg Cesare Beccaria A bűnökről és a büntetésekről (Dei delitti e delle pene) című értekezése, az olasz felvilágosodás legnagyobb nemzetközi hatású remeke, a modern büntetőjog alapműve és a halálbüntetés eltörléséért harcoló úgynevezett abolíciós mozgalom bibliája.
Az antológia a világirodalom jeles szerzőinek fantasztikus novelláit gyűjti össze. A fantasztikus műfaj, bár folyamatosan jelen van a világirodalomban, virágkorát mégis a XIX. században éri el.
A válogatás Alfred de Vigny tíz költeményét tartalmazta. Múlt századi és két évvel ezelőtti fordítás egyaránt található a könyvben, bizonyságául annak, hogy Alfred de Vigny folyamatosan a látókörünkben van.
A fiatal Rizal a jezsuiták manilai kollégiumában tanult. A felforgatók című regényéből szemléletes képet kapunk a szerzetesek vezette iskolák nyomorúságos bifláztatásából. A Berlinben 1887-ben kiadott regény első néhány száz példánya a cenzúra kikerülésével bejutott a Fülöp-szigetekre, és sikere minden várakozást felülmúlt.
A Dekameron és a Canterbury mesék kortársa ez a csúfondáros kis írás, amely a tudós traktátus jelmezébe öltözve jól mulat a mafla férjeken és az őket furfangosan orruknál fogva vezető és félrevezető asszonyokon.
A könyvben található művek: Meyer: Hutten végnapjai; Goethe: Hermann és Dorothea. A Hutten végnapjai és a Hermann és Dorothea két különböző korban játszódó, más-más időben és versformában íródott epikai mű, melynek egyvalami képezi közös nevezőjét: a hűség.
Velencében, a lagúnák és a szerelmesek romantikus városában, az olasz nemzeti szabadságküzdelmek hősi korszakában játszódnak e drámai feszültségű, megrázó erejű történetek.
Anatole France 1892-ben írta ezt a könyvet. A tizennyolcadik századot keltette életre benne, az ő kedves századát, amelyről azt tartotta, hogy a „legmerészebb, a legszeretetreméltóbb, a legnagyobb” valamennyi század közül.
Marivaux (1688-1763) személye és életműve szinte teljesen ismeretlen a magyar nagyközönség előtt. Pedig Beaumarchais mellett a 18. századi francia irodalom legkiválóbb színpadi szerzője volt.
Torquato Tasso (1544–1595) nemcsak az olasz, hanem a világkultúrának is kiemelkedő alakja, aki az irodalom szinte valamennyi akkor létező illusztris, tudós műfajának kiváló művelője volt, de tartós, máig élő hírnevét elsősorban eposzának, A megszabadított Jeruzsálemnek köszönheti, melyet 1575-ben fejezett be.
Négy napig utazik Jorge Semprun, a politikai fogoly, a buchenwaldi koncentrációs tábor felé. Formentor-díjas könyve, A nagy utazás, ennek a négy napnak a története.
Négy napig utazik Jorge Semprun, a politikai fogoly, a buchenwaldi koncentrációs tábor felé. Formentor-díjas könyve, A nagy utazás, ennek a négy napnak a története.
Válogatásunk a legkiemelkedőbb és a legjellegzetesebb okszitán elbeszéléseket öleli fel, amelyeket először olvashat magyar fordításban a középkor különleges szellemisége és irodalma iránt érdeklődő olvasóközönség.
Egy írástudatlan katonatiszt vetélytársaival leszámolva teljhatalomra tesz szert, majd minden erejével és praktikájával ragaszkodik a hatalomhoz, hogy végül az ő története is az enyészeté legyen: García Márquez regénye a diktátorok jellemrajzát és a diktatúrák természetrajzát érzéki módon, bravúrosan áradó hosszú mondatokkal jeleníti meg.
A Pellában született Poszeidipposz (kb. 310-240 Kr. e.) egyike volt a hellenisztikus görög költészet legnagyobb epigramma-, ill. elégiaíróinak. Az olvasó most a teljes Poszeidipposzt kapja görögül és magyar műfordításban, alapvető magyarázatokkal.
A polgárregény 1666-ban látott napvilágot, XIV. Lajos és Colbert reformjainak sodrában, olyan szerző tollából, aki maga is teremtő részese annak a kultúrának, amelyet bírál, így egymásba fonódik a társadalmi szatíra, az irónia és az önirónia.