Eötvös Klasszikusok–sorozat
Az Eötvös Klasszikusok–sorozat a világirodalom (elsősorban a középkori irodalom) olyan alkotásait teszi hozzáférhetővé, amelyek létezéséről tud ugyan az irodalmat kedvelő olvasó, de a művek teljes magyar, illetve – a kötetek egy részénél – kétnyelvű szövegével korábban még nem találkozhatott.
Juan Ruiz hitai esperes remekműve a 14. századi Spanyolország szerelmi enciklopédiája, versekben írt pikareszk regény.
Az 1440 körül született és 1479-ben meghalt Jorge Manrique életének három tartópillére a szerelem, a költészet és a háborúskodás volt. Kétnyelvű kötetünk, amely a nagy spanyol költő verseit Simor András fordításában, előszavával jelenteti meg, az első magyar nyelvű Manrique-kötet, a költő teljes életművét tartalmazza.
A vélhetően a 13. század negyedik évtizedében keletkezett Kudrun a középkori német epika egyik érdekes alkotása. A középkorban ugyan csekély visszhangra talált, a romantika korában viszont Németországban az egyik legnagyobbra tartott középkori mű volt, népszerűsége időnként még a Nibelung-énekét is felülmúlta.
Don Juan Manuel (1282-1348) művei közül kétségtelenül a Lucanor gróf a legjelesebb és legnagyobb hatású, mely Boccacciót és Chaucert megelőzve az egyik legkorábbi európai elbeszélés-gyűjtemény.
Ludovico Ariosto (1474–1533) a XVI. század legnagyobb olasz költője: a cinquecento Dantéja – ahogy a kritika nevezi. Főműve, Az eszeveszett Orlando mellett lírája nem kevésbé értékes része életművének, ahogy Arany Jánosnak epikája mellett balladái és Őszikéi.
Tasso korának szinte valamennyi fontos irodalmi, művészeti, poétikai, etikai kérdésében igyekezett állást foglalni. Két jelentős dialógusa a XVI. századi értelmiségi udvari ember erkölcsi problémáira keresi a választ.
Giovanni Pascoli a huszadik századi olasz költészet első számú mestere, a modern olasz líra megteremtője és egyik legnagyobb klasszikusa. Magyarul közel négy évtizeddel ezelőtt jelent meg az első és mind ez idáig utolsó Pascoli-antológia.
Most, amikor sokakat követve belekezdünk Hérakleitosz töredékeinek folyamatos interpretációjába, mely tulajdonképpen szemtelenség nagyjából két és fél évezred értetlenségével dacolón, abban a reményben tesszük, hogy van esélyünk a célunk elérésére.
A Misogallo az olasz és a világirodalom egyik legkülönlegesebb remekműve. Mérföldkő: ezzel a művel kezdődik a risorgimento, de legalábbis irodalmilag vele válik tudatossá. S mint ilyen: halhatatlan, feledhetetlen, örök érvényű, mint általában a remekművek. A Misogallo együtt a Szatírákkal a keresztény Európa erkölcstanának kódexe. Vonzó és érdeklődést keltő: párizsi, franciaországi, európai napló, amely az 1789–1798 közötti évtized napjaiban készült.
Az itáliai hermetizmusnak, de talán az egész huszadik századi olasz lírának Eugenio Montale a legjelentősebb költője. Időskori termésének néhány szép darabjával a költő centenáriumán lepjük meg a magyar olvasót.
Az első rész, a Tavaszi vágyakozás a német szövegekre írt dalciklusokból mutatott be gazdag válogatást (11 zeneszerző 25 művét), a Nyári éjszakák, mely az előbbi szerves folytatásának tekinthető, francia, olasz, spanyol, orosz, cseh, norvég, angol és amerikai szerzők szöveg alapanyagaiból ad közre egy csokorra valót (23 szerző 54 szerzeményét).
A klasszikus horvát széppróza remekművét veheti kézbe a magyar olvasó. A Turgenyev-próza színeit transzponáló, sokban a mi Krúdy Gyulánk elbeszélő művészetét asszociáló írások nagy késéssel ugyan, de most végre teljes terjedelemben jutnak el a magyar olvasóhoz.
Lope de Vega Olmedo lovagja című tragikomédiája először jelenik meg magyarul. Ez a cseppet sem szokványos színmű kivételes helyet foglal el Lope de Vega gazdag életművében.
Magyar nyelven Boiardo műveiből elenyészően kevés jelent meg eddig. Ariostó műve, Az eszeveszett Orlando után Simon Gyula vállalkozott a boiardói mű fordítására is.