Eötvös Klasszikusok–sorozat
Az Eötvös Klasszikusok–sorozat a világirodalom (elsősorban a középkori irodalom) olyan alkotásait teszi hozzáférhetővé, amelyek létezéséről tud ugyan az irodalmat kedvelő olvasó, de a művek teljes magyar, illetve – a kötetek egy részénél – kétnyelvű szövegével korábban még nem találkozhatott.
Liszt Ferenc (1811-1886) mindig magyarnak vallotta magát, ugyanakkor életműve jelentős részét képező daltermése szinte kivétel nélkül idegen nyelvű irodalmi alkotásokra épült.
Dario Fóról a magyar olvasó aligha tudhat többet annál, amit a hírközlő szervek világgá röpítettek, hogy ő az 1997. évi irodalmi Nobel-díjas, az olasz kitüntetettek közt a hatodik, és hogy díjazása meghökkenést és vitákat váltott ki...
A tizenkét énekből álló, mintegy kétezer soros mű igényes versformája a tercina, mely füzérként tartja össze az egyes részeket, és félreérthetetlenül utal Dantéra, akinek Petrarca apja nemzedéktársa volt – és sorstársa is a Firenzéből történt száműzetésben.
Az Eötvös Klasszikusok sorozat új kötete Radnóti Miklós spanyol nyelvre lefordított verseiből válogat. A kiadvány egynyelvű (spanyol).
Kubaiság és latin-amerikaiság – részben ez a titok megfejtése. Nincs még egy versciklus a világirodalomban, amelynek részleteit annyiszor énekelnék el, mint az Egyszerű versek szakaszait a híres Guantanamera dallamára.
Az Ének Cidről a spanyol nyelvű irodalom első fennmaradt nagyívű, verses-epikus alkotása. Középkori gestaének: egy igazi hős, kora és hazája kimagasló hadvezére, a Cidnek nevezett bivari Rodrigo Diaz történetét beszéli-meséli el.
Eötvös József költeményeit és elbeszéléseit ritkán bocsátják az olvasók elé, ezért sokaknak meglepetésekkel szolgálhat kötetünk.
Kazinczy Ferenc életművének egyik legszebb, ma is olvasmányos darabja erdélyi útirajza, amely méltán helyezhető másik két híres önéletrajzi műve mellé.
Az udvari regény megteremtője, a champagne-i Chrétien de Troyes utolérhetetlen művészi tehetséggel ötvözte egybe az udvari szerelmet és az ún. „matiére de Bretagne”-t, az ősi kelta mítoszokra és folklórra visszanyúló breton és walesi legendákat, történeteket és meséket.
Medgyes Lajos erdélyi pap-költő, aki egy kortársi följegyzés szerint 1848-49-ben „mint pap és költő izgatott, hatott”. Eredeti egyházi beszédeit hol a cenzúra tiltotta be, hol a kiadók nem merték azokat közzétenni.
A népmese-válogatás néprajzi területek szerint gyűjti össze az adott helyre jellemző népmeséket. A népmese segít abban, hogy megismerjük a nép életmódját, szokásait.
Minden idők legnagyobb olasz tragédiaköltője, Vittorio Alfieri újabb két, magyarra fordított tragédiája olvasható az Eötvös Klasszikusok új kötetében. A Filippo és a Mirra alkotójuk legjelentősebb művei közé tartoznak, a Mirrát a modern kritika egyenesen Alfieri drámai főművének tekinti a Saul mellett.
Giovanni Della Casa igazi reneszánsz egyéniség volt. Legelevenebb alkotása a Galateo, melyet bátran nevezhetünk az európai irodalom legklasszikusabb illemkönyvének, e műfaj örök modelljének, felülmúlhatatlan mintadarabjának, melyben egy fiatalembert tanít udvarias viselkedésre.
Giacomo Leopardi (1798-1837), az olasz romantika legnagyobb szerzője éles szemű kritikusa volt. A Gondolatok, amely egy száztizenegy darabból álló prózagyűjtemény, lényegbevágó, olykor kíméletlen látlelet a modern társadalomról, az emberi kapcsolatok igazi mozgatórugóiról.
Francisco de Quevedo a spanyol barokk legnagyobbjai közül való, és egyúttal a világirodalom híres szatirikusainak rokona.
Ez a gyűjtemény az amerikai földrész spanyol nyelven írt költészetét mutatja be. Öt évszázad líráját ismerheti meg belőle az olvasó. 17 ország 318 költőjét.
Bár a horvátokkal közös, nyolc évszázados történelmünk nagyobb részében osztozunk, irodalmukról még mindig nagyon keveset tudunk. Néhány nagy személyiség – pl. Miroslav Krleza – kivételével a horvát regény- és drámaírók, lírikusok és esszéisták csaknem ismeretlenek a szélesebb magyar olvasóközönség körében.
Simon Gyula munkája, fordításának szövege új és eltérő a babitsi szövegtől: a dantei művet más nézőpontból közelíti meg, a dantei mű szellemének más elemeit emeli ki, a dantei művészet más arculatát, jellegzetességeit mutatja meg. A szándékban azonban vállalja a közösséget elődjével: a hűségben Dante szelleméhez, Dante művészetéhez.
A magyar olvasó első ízben vehet kezébe átfogó válogatást az olasz irodalom egyik legnagyobb klasszikusának, Ugo Foscolonak (1778-1827) műveiből.