Eötvös Klasszikusok–sorozat
Az Eötvös Klasszikusok–sorozat a világirodalom (elsősorban a középkori irodalom) olyan alkotásait teszi hozzáférhetővé, amelyek létezéséről tud ugyan az irodalmat kedvelő olvasó, de a művek teljes magyar, illetve – a kötetek egy részénél – kétnyelvű szövegével korábban még nem találkozhatott.
Lope de Vega, a spanyol nemzeti dráma megteremtője volt az első a spanyol irodalomban, aki nagy szonettgyűjteményt tett közzé. Szonettjeinek, akárcsak egész életművének legfőbb ihletője viharos szerelmi élete.
A balga dáma, Lope de Vega egyik legnépszerűbb színműve, mindezidáig ismeretlen volt nálunk, pedig a spanyol színházak a darab 1613-as bemutatója óta mindmáig repertoárjukon tartják.
1764-ben jelent meg Cesare Beccaria A bűnökről és a büntetésekről (Dei delitti e delle pene) című értekezése, az olasz felvilágosodás legnagyobb nemzetközi hatású remeke, a modern büntetőjog alapműve és a halálbüntetés eltörléséért harcoló úgynevezett abolíciós mozgalom bibliája.
Az antológia a világirodalom jeles szerzőinek fantasztikus novelláit gyűjti össze. A fantasztikus műfaj, bár folyamatosan jelen van a világirodalomban, virágkorát mégis a XIX. században éri el.
A válogatás Alfred de Vigny tíz költeményét tartalmazta. Múlt századi és két évvel ezelőtti fordítás egyaránt található a könyvben, bizonyságául annak, hogy Alfred de Vigny folyamatosan a látókörünkben van.
A fiatal Rizal a jezsuiták manilai kollégiumában tanult. A felforgatók című regényéből szemléletes képet kapunk a szerzetesek vezette iskolák nyomorúságos bifláztatásából. A Berlinben 1887-ben kiadott regény első néhány száz példánya a cenzúra kikerülésével bejutott a Fülöp-szigetekre, és sikere minden várakozást felülmúlt.
A Dekameron és a Canterbury mesék kortársa ez a csúfondáros kis írás, amely a tudós traktátus jelmezébe öltözve jól mulat a mafla férjeken és az őket furfangosan orruknál fogva vezető és félrevezető asszonyokon.
A könyvben található művek: Meyer: Hutten végnapjai; Goethe: Hermann és Dorothea. A Hutten végnapjai és a Hermann és Dorothea két különböző korban játszódó, más-más időben és versformában íródott epikai mű, melynek egyvalami képezi közös nevezőjét: a hűség.
Velencében, a lagúnák és a szerelmesek romantikus városában, az olasz nemzeti szabadságküzdelmek hősi korszakában játszódnak e drámai feszültségű, megrázó erejű történetek.
Marivaux (1688-1763) személye és életműve szinte teljesen ismeretlen a magyar nagyközönség előtt. Pedig Beaumarchais mellett a 18. századi francia irodalom legkiválóbb színpadi szerzője volt.
Válogatásunk a legkiemelkedőbb és a legjellegzetesebb okszitán elbeszéléseket öleli fel, amelyeket először olvashat magyar fordításban a középkor különleges szellemisége és irodalma iránt érdeklődő olvasóközönség.
A Pellában született Poszeidipposz (kb. 310-240 Kr. e.) egyike volt a hellenisztikus görög költészet legnagyobb epigramma-, ill. elégiaíróinak. Az olvasó most a teljes Poszeidipposzt kapja görögül és magyar műfordításban, alapvető magyarázatokkal.
A polgárregény 1666-ban látott napvilágot, XIV. Lajos és Colbert reformjainak sodrában, olyan szerző tollából, aki maga is teremtő részese annak a kultúrának, amelyet bírál, így egymásba fonódik a társadalmi szatíra, az irónia és az önirónia.
A 10. században élt Widukindus Corbeius (németes nevén Widukind von Corvey) bencés szerzetes volt. Egyetlen ránk maradt műve A szász történet három könyve. A középkori latin nyelvű krónika teljes szövege most olvasható először magyarul.
Renaud de Beaujeu XIII. századi udvari regényének főszereplője, a Szép Ismeretlen azoknak a lovaghősöknek a legillusztrisabb képviselője, akiket elragadó szépségű és ellenállhatatlan vonzerejű tündérek kísérelnek meg bűvkörükbe vonni és eltéríteni lovagi küldetésüktől.
Vasvári Pál öt énekből álló, hexameterekben írt vígeposzának, A szerelmes bajnoknak teljes szövege először jelenik meg nyomtatásban, a mű megírásának 150., Vasvári születésének 170. évfordulója alkalmából.
Első ízben jelenik meg teljességre törekvő, a spanyol románcformát költői erővel megszólaltató gyűjtemény a régi spanyol románcokból, amelyeket Ramón Menéndez Pidal, a spanyol filológia és irodalomtörténet-írás óriása a Don Quijotéval együtt Spanyolország legtisztább kulturális örökségeként emlegetett.
Kétnyelvű kötetünk anyagának fele a jól ismert Puskin-versek közül való, de ezeket mind új fordításban közöljük. Tizenkilenc vers pedig mostanában, az elmúlt bő évtized során jelent csak meg magyarul.
Lope de Vegának, a spanyol „Aranyszázad” kiemelkedő drámaírójának ez a kevéssé ismert, de remekbe szabott komédiája – jóllehet a szerző egy viszonylag korai művéről van szó – teljes fegyverzetében mutatja a briliáns színpadi bonyolítás és a szellemes verselés mesterét.
