Tasso, Torquato

Torquato Tasso (Sorrento, 1544. március 11. – Róma, 1595. április 25.) itáliai költő, a 16. század egyik legnagyobb alkotója. Fő műve, A megszabadított Jeruzsálem című eposz (1575) a világirodalom egyik legjelentősebb alkotása. Az 1570-es évektől üldözési mánia gyötörte, ami legendák kialakulásához vezetett a fáradhatatlan, félig őrült, meg nem értett alkotóról. Néhány nappal azelőtt hunyt el, hogy a pápa a költők fejedelmévé koronázta volna. Nem csak a barokk költészetben számított példaképnek (például Zrínyi Miklós számára), hanem egészen a 19. század elejéig megőrizte népszerűségét. A romantika korában munkásságáról életére tevődött át az érdeklődés súlypontja: Goethe egy tragédiát, Byron egy verset (Tasso keserve), Gaetano Donizetti egy operát, Liszt Ferenc pedig szimfonikus költeményt és egy zongoraművet (Tasso gyászmenete) szentelt a zaklatott sorsú költőnek. Delacroix, amikor kritikusai őrültnek bélyegezték 1825-ben, megrajzolta az őrültek házában töprengő Tassót, mint saját helyzetének allegóriáját.