Leopardi, Giacomo

Giacomo Leopardi (Recanati, 1798. június 29. – Nápoly, 1837. június 14.) – a legnagyobb olasz filozófus-költők egyike – ősi nemesi családban született. Gyenge fizikumú, látásában is korlátozott volt, de szelleme maradandót alkotott, húszéves korára kiváló klasszika-filológussá vált, és komoly nemzetközi hírnevet is szerzett magának. 1824-ben kezdett az Operette morali (Rövid erkölcsi írások) megírásához, témáival, hangvételével és komikus-ironikus hangjával a mű befogadhatatlan volt kora számára. 1831-ben a Piatti Kiadónál jelent meg verseskötete, a Canti. A pesszimizmus, a világfájdalom költője volt, egyben a forradalmi hazafiság, a jobb életre vágyó szenvedő ember érzéseit is megtestesítette. 34 vers, hét töredék, huszonnégy filozófiai dialógus, egy szatirikus politikai eposz és a jegyzetfüzete – ez az életműve maradt az utókorra. 38 évesen, a Nápolyban és környékén pusztító kolerajárvány idején hunyt el hidropsziában.