Chrétien de Troyes

Chrétien de Troyes (1140 körül – 1190 körül) francia költő, korának leghíresebb és leghatásosabb költője, a középkori epika mestere és mintája, műveiből nemcsak francia, hanem angol és német költők is sokat merítettek. A Grál-költészet egyik képviselője, a középkori regény (roman) műfajának egyik legjelentősebb alakja, kinek életéről kevés konkrétumot tudunk. 1160 és 1181 között Troyes-ban élt, valószínűleg Mária champagne-i grófnő szolgálatában (az ő megrendelésére készült A Kordé Lovagja); 1182-ben Elzászi Fülöp elzászi, flandriai és vermandoisi gróf udvarához szegődött (neki ajánlotta A Grál Meséjét). Két szerelmi dal mellett öt regényt tulajdonítanak neki, ő maga a Cligès (1176 körül) elején felsorolja addigi műveit: az Érec és Énide-et (Erec et Enide), egy elveszett Ovidius-fordítást és egy szintén nem ismert „Márk királyról és a Szőke Izoldáról” szóló művet. Elképzelhető, hogy ő írta az Angliai Vilmos című regényt is (ennek szerzője szintén Chrétiennek nevezi magát). Részben ő szerezte a Perceval le Gallois-t (az első kilencezer sort), mely Elzászi Fülöp megrendelésére készült, valamikor 1181 után. A korai középkori regények egyik fő jellegzetessége volt, hogy szerzőik történeti műveket, históriákat jelöltek meg forrásukként. Chrétien nem bizonygatja forrásai hitelességét: vagy nem is említi, vagy jelentéktelennek mondja őket (Érec). Elbeszélései középpontjában a főszereplő sorsa áll, melynek háttere – az arthuri világ – elveszti történeti jellegét, mitikussá válik.