Szabó Magda
Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) az irodalom szinte minden területén kipróbálta tehetségét, indulásakor verseskötetekkel jelentkezett, később regényeivel vált híressé, s színpadi művei is sikereket arattak. 1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor íróval, ebben az időszakban írta első versesköteteit, majd 1949-től a kényszerű hallgatás időszaka következett. Már első kötete, a Bárány után Baumgarten-díjra jelölték (1947), és 1949-ben oda is ítélték neki a Baumgarten-díjat, de kommunista nyomásra visszavonták. 1958-ig nem publikálhatott. Az 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az őz című regényei hozták meg számára a szélesebb körű ismertséget. Sorra követték egymást művei, melyekben a lélektani regények hagyományait is hasznosítva formálja meg jellegzetes alakjait. Önéletrajzi ihletésű munkái az Ókút (1970), valamint a Régimódi történet (1971). 1978-ban Kossuth-díjat kapott, 2003-ban elnyerte a Femina francia irodalmi díjat Az ajtó című regényért.
Gina, a regény hősnője 1943-ban elbúcsúzik otthonától és azoktól, akiket szeret, mert apja beadja a híres árkodi intézetbe. A kis ötödikes gimnazistát a rideg világ, a szokatlan, kegyetlen törvények lázadásra késztetik. Ám megtud valamit, ami maradásra bírja, és önként vállalja a rabságot.
Az Álarcosbál akkor játszódik, amikor a nők büszkék arra, hogy saját keresetükből maguk fizetik a krémest a randevún, amikor a gyerekek háborúellenes beszédet mondanak a békerajgyűlésen, és amikor a farsangi jelmezbálon a lányok egymással táncolnak. És mégis, mintha minden ma történne:
Az őz, megjelenése idején – 1959-ben – úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta 42 nyelven olvasható. A regény egyetlen hatalmas belső monológ. Szabó Magda bravúrosan formálja meg hősét, annak démoni alakját, melyet Für Anikó hiteles átéléssel közvetít.
Atmoszférateremtő erejével, sziporkázó ötleteivel, játékos rímeivel, kivált pedig a jó és rossz küzdelmének példázatos ábrázolásával a Bárány Boldizsár régóta az „alapmesék” közé tartozik.
A Bárány Boldizsár (1958) címszereplője a mese tizennyolc „bégetése”, azaz fejezete során nagy utat jár be: a másokkal mit sem törődő, tetteinek következményeire fittyet hányó, iskolakerülő, sőt hazudni és lopni sem átalló, vásott kisbárány eljut a keserves bűnbánatig, a szeretetteli együttérzésig, és hősies erőfeszítéssel jó útra tér.
Mindmáig az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó.
A Csigaház, Szabó Magda első prózai művének kézirata az írónő hagyatékából került elő. A helyszín Bécs, 1939. A fiatal Júlia Budapestről menekül ide és abban reménykedik, hogy szerelmi csalódása után itt nyugalmat és menedéket talál. Ám újabb szerelmi háromszögek formálódnak, a Burgon pedig már horogkeresztes zászló leng, a politikai helyzet is nyugtalanító.
Szabó Magda szenvedélyes prózájában magunk előtt látjuk az antikvitásban jártas, eredetien gondolkodó, bátor kiállású diáklányt, aki az érettségihez közeledve a szerelem fogalmával is ismerkedik.
Szabó Magda Alvók futása című, 1967-ben megjelent, első elbeszéléskötetében, melyből hangoskönyvünk történeteit válogattuk, megrendítően ismerős és egyben ismeretlen világ tárul elénk...
Debrecent történelme folyamán soha nem védte sem kőfal, sem vár, sem hegy; a vérzivataros századokban polgárainak szorgos munkája és rendíthetetlen hite tartotta meg. A Szabó Magda műveiben már-már mitikus személlyé formálódott, nagybetűs Város, a „haza” a színhelye és bizonyos értelemben a főszereplője a kötet két színdarabjának.
Szabó Magda édesapja halála után örökségként Szabó Elek legértékesebb kincsét, svájci szerszámosládáját és a fiókjában talált rézsípot meg cirmos üveggolyót vitte magával Budapestre. Ha a golyót a fénybe tartotta, mindig más színnel ragyogott fel. Mint a cirmos üveggolyó, olyan ez az eddig napi- és hetilapokban, folyóiratokban rejtőzködő, kötetben még soha meg jelent írásokat tartalmazó könyv. Sokszínű. Novellák, tárcák, vallomások, interjúk, levelek, versek – megannyi műfaj, megannyi téma és forma...
Az Ókút Szabó Magda gyermekkoráról szól, az őt ért hatásokról, elsősorban szülei által. Mert úgy érzi, nem lett volna az, aki, írói vénával megáldott szülei nélkül, akik már korán megtanították az írás és olvasás szeretetére, művészetére.
A Mami iránt érzett szeretet azt diktálja Valentinnak, hogy noha csak kilencéves kisfiú, mégis próbáljon úgy cselekedni, ahogy Mami tenné, ha nem feküdne gyengén és betegen a kórházi ágyon. S Valentin – szíve parancsára – elindul azon az ezer veszélyt és csodát tartogató nehéz úton, amely végül a Sziget-kék orvosság megszerzéséhez vezet.
Szabó Magda lányregényeiben olyan kamaszlányokat ábrázol, akik rózsaszín képzeletvilágán átsejlik a felnőttek bűnökkel, kötelességekkel, szívfájdalmakkal teli élete, s az ábrándokat lassan felváltja a valóság. A Születésnap című regény is erről a lélektani fordulópontról szól, s története az 1960-as évek Budapestjén játszódik.
A Tündér Lala főhőse más, mint a többi tündérgyerek. Írisz királynő emberszívű fia az ármánykodással, hazugsággal, különös törvényekkel és fegyelemmel kormányozott tündérországból a földi halandók, egyszerű emberek közé vágyódik, mert ráébred, hogy kívánságaink beteljesülése csak akkor igazi öröm, ha meg kell küzdenünk érte.
Írisz királynő fia, Lala más, mint a többi tündérgyerek, hiszen a tündérgyerekek valamennyien gondtalanok és elégedettek. Lala viszont kíváncsi, és olyan kalandokba keveredik, amikkel alaposan felforgatja Tündérföld békéjét.