Esterházy Péter

Esterházy Péter (Budapest, 1950. április 14. – Budapest, 2016. július 14.) a magyar posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alakja. Regényeit és elbeszéléseit több mint húsz nyelvre fordították le, külföldön is széles körben elismerik. A József Attila-díj (1986) és a Kossuth-díj (1996) mellett megszámlálhatatlan magyar és külföldi díjat és kitüntetést kapott. A Termelési-regény (kisssregény) (1979), ez az ironikus-szatirikus kettős regény emelte Esterházy Pétert a kortársi élvonalba. Hasonló törekvések jellemzik második fő művét, a Bevezetés a szépirodalomba című írásműsorozatot is. Képregénytől anekdotagyűjteményig, automatikus írásműtől cizellált stílusimitációig sok minden megtalálható benne, olyan klasszikus avantgárd gesztusok is, mint Ottlik Géza Iskola a határon című regényének lemásolása egyetlen papírlapra. A Harmonia caelestis (2000) is szövegdarabokat, családtagokat, hagyományokat kelt életre – az ismétlődés legkülönbözőbb alakzataiban. A Harmonia – a Termelési-regényhez hasonlóan – két részből áll, melybe az európai történelem minden fontos és igen sok lényegtelennek tűnő megtörténtként tanult és kitalált eseménye belefér. Ez a hagyomány azonban nem önmagától keletkezik, csakis e regény kedvéért jön így létre.