Esterházy Péter
Esterházy Péter (Budapest, 1950. április 14. – Budapest, 2016. július 14.) a magyar posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alakja. Regényeit és elbeszéléseit több mint húsz nyelvre fordították le, külföldön is széles körben elismerik. A József Attila-díj (1986) és a Kossuth-díj (1996) mellett megszámlálhatatlan magyar és külföldi díjat és kitüntetést kapott. A Termelési-regény (kisssregény) (1979), ez az ironikus-szatirikus kettős regény emelte Esterházy Pétert a kortársi élvonalba. Hasonló törekvések jellemzik második fő művét, a Bevezetés a szépirodalomba című írásműsorozatot is. Képregénytől anekdotagyűjteményig, automatikus írásműtől cizellált stílusimitációig sok minden megtalálható benne, olyan klasszikus avantgárd gesztusok is, mint Ottlik Géza Iskola a határon című regényének lemásolása egyetlen papírlapra. A Harmonia caelestis (2000) is szövegdarabokat, családtagokat, hagyományokat kelt életre – az ismétlődés legkülönbözőbb alakzataiban. A Harmonia – a Termelési-regényhez hasonlóan – két részből áll, melybe az európai történelem minden fontos és igen sok lényegtelennek tűnő megtörténtként tanult és kitalált eseménye belefér. Ez a hagyomány azonban nem önmagától keletkezik, csakis e regény kedvéért jön így létre.
„Hogy mi a bánat van itten most, arra közvetlen választ nem kapunk. Sokféle bánat van, egy részük ráadásul öröm is. »Így megy ez.« Kivételesen mintha az írások címe el is mondaná, hogy miről lesz itt szó, az olvasó csodálatos életéről, a szabadság nehéz mámoráról, a 21. század titokzatos nyelvéről. Mindenről, mondja roppant szerényen, de főleg lelkesen az első írás címe. Legyünk lelkesek, ez ennek a hangos beszédnek a magva.”
Esterházy Péter először 1986-ban közreadott, nagy ívű „szöveggyűjteménye” – melyben helyet kaptak a Függő, a Kis Magyar Pornográfia, a Fuharosok, A szív segédigéi és egyéb, az első megjelenésük idején nagy visszhangot kiváltó és is sokat emlegetett írások – gazdagon szemlélteti az ezredvég egyik legjelentősebb azóta magyar írói teljesítményét.
Esterházy Péter 2009 és 2015 között írt drámái először kerülnek kötetbe. Műfaji, szerkezeti, nyelvi szabadságuk és jellegzetességeik, sajátos szerzői utasításaik nem ismeretlenek a Daisy, a Búcsúszimfónia és a Rubens olvasói előtt, ahogyan a zenei kompozíciókkal való kísérletezés sem. Talán csak több lett a csönd.
Esterházy 1974-ben mutatkozott be az Alföldben hat novellával, amelyek aztán bekerültek ebbe az „írások egy darab madzagra fűzve” alcímű novellaciklusba, amely egy gyermek szemszögéből mutatja meg a világot, két „elválaszthatatlan jó barátja”, Fancsikó és Pinta főszerepeltetésével.
Esterházy 1974-ben mutatkozott be az Alföldben hat novellával, amelyek aztán bekerültek ebbe az „írások egy darab madzagra fűzve” alcímű novellaciklusba, amely egy gyermek szemszögéből mutatja meg a világot, két „elválaszthatatlan jó barátja”, Fancsikó és Pinta főszerepeltetésével.
Az Esterházy Péter egyik főműveként számon tartott Harmonia Caelestis műfaja aparegény (ahogyan a Bevezetés a szépirodalomba című kötetben (1986) szereplő A szív segédigéi anyaregény) – a műfaj sajátos közép-európai zsánerként nálunk a prózafordulattal jelent meg –, címét pedig Esterházy Pál kantátagyűjteményéből kölcsönzi a szerző.
Irónia, szépség, történelem, aranycsapat, apa, nagymama, nagynéni, nagybácsi, anya, élet és halál, főként halál, de az nagyon szépen megírva. És az élet is, persze, a halál előtt.
„Ne aggódjék, mon ami, grammatikai bája van, és kész.” A Termelési-regény e mondata Esterházy Péter minden írására azóta is érvényes. A kortárs magyar regény esztétikájában is merőben újat jelentő remekmű először 1979-ben jelent meg. A kor, melyben született, azóta történelem: a közeg a közelmúlt társadalma, amelynek működési – vagy ha úgy tetszik, működésképtelenségi – mechanizmusát szellemesen, kedéllyel, felszabadító iróniával rajzolta meg az író.
